Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 140 — hozzá lajstrom, melyben minden magyarnak tartott tábornok s ezredes neve foglaltassák, a kikből aztán legyen hátalma választani. Ez meg is történt, s bár 40-nél több név volt a lajstromban, oly kevés volt köziilök, ki előbbi biztos állásából a magyar bonyolódott térre átlépni hajlammal birt, hogy többjük magyarságát is megtagadta. — — — — — Mások pedig, nem is válaszoltak, mint pl. gr. Gyulay, kit — midőn gr. Lamberg ügyünkkeli egyetértését és közremunkálását megtagadta, — a magyar hadak parancsnokságával megkináltam Hrabovszky helyett, kit Péterváradon nélkölözhetlennek tartottam. Mindent a sorsra kellé tehát bizni és azon axiómára, hogy a nemzet . . . felkelésekor az egyének majd szintén ugy fognak nőni, mint a francia forradalomban, vagy mint eső után a gombák. Nőttek is, csakhogy magyarok nőttek és nem volt közöttük sok, ki 1793—94-iki lelkes francia lett volna. Hanem hagyjuk ezt, mert keserű kifakadásokra kellene áttérnem, s újra meg újra mindenbeni elhanyagoltságunkat előhoznom. — Fejtsük tovább a történteket. Megszokván honosaink a régi hosszadalmas perbeli utat, nem akarták még az ellenzői téren a szerencsét merényleni. Az országgyűlés elhatározta, hogy az akkor Bécsben bölcselkedő parlamenthez küldöttséget meneszt, „mely a