Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

- 141 — kormány illegális eljárását bepanaszolná, továbbá figyelmeztetné a bécsi bölcseket, hogy az érdek egy, melyet ha ők tekintélyükkel nem támogatnak, a mi ma szomszédaikkal történik, holnap velők is megtörténhetik. A magyar országgyűlés önmeggyőződése szerint törvényes téren van, s kéri a közremunkálkodást és segélyt a horvátokkali békés kiegyenlítéshez, s a bán ellenséges hadi mozdulatai megszüntetéséhez, mely hadi mozdulatok a kiegyenlítést hátráltatják." A küldöttség Pázmándy vezetése mellett Deák Ferencből, a derék, a becsületes hazafiból, azután KI auzálból és a magyar országgyűlésnek más tekintélyesebb tagjaiból állott s Bécsbe érkezett, de sem a miniszterek, sem a gyűlés által nem fogadtatott el, s a miniszterek ha nem is megvetó'leg, de gúnyolódva és félválról tekintettek reá. A bécsi gyűlés tétovázásában nem tudta, mit tegyen. A ház elnöke tanácskozott, bizottniányoskodott s végre a felsőbb és alkotmányos nézet s a provinciális és kormányi érdek közt ingadozva, a magyar küldöttség kívánságát sem nyilvánosan felolvasni, sem kihallgatni nem akarta, s igy nem is fogadta el; s ezáltal a mint a másik parlament tekintélyét lealacsonyította, magára is kimondta az ítéletet, s az rajta nemsokára be is teljesedett. Midőn a küldöttség e hírrel Pestre visszaérkezett, a megaláztatásért a méreg és bosszúság nem ütött ki lármában , hanem e helyett a német gyűlés tétlensége és a bécsi minisztérium roszakarata miatt elfojtott harag nyilvánult, mely alkalmat talál a kölcsön leendő visszadására s a bécsi minisztérium elleni kikelésre, s ez elfojtott harag másféle ellentálláshoz készülve, más erőt keresett.