Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 134 — Kiss ezredes több helyen, legfőkép a német-bánáti és oláh-bánáti határőrökkel verekedett, s noha minden nyílt csatában visszaverte őket, tért mégsem nyert s a lázadást nem fékezhette, mivel Magyarhon nagyobb és hasznosabban működő katonai erőt nem küldhetett neki, s mivel a nemzetőrség — igen-igen csekély kivétellel — csak az emésztő erőt képviselte. A szláv fajok sikeres ellenállását elősegitette vezetőik buzdití i s a, a köztük alkalmazott katonai fegy és fegyvergyakorlatok s azon biztatások, melyekben őket az ágensek részesítették, mihez még a velük szemben álló magyarságnáli nagyobb számuk s az járult, hogy hadviselésükben a régi török háborúk alatt gyakorlott traditionális szokás fölelevenittetett. Ezen szokás abból állt, hogy a hol valami helyet elfoglaltak, ott lehetőleg vagy körülkerítő árkot, vagy föld-váracsokat, vagy fél-sáncokat készitettek, honnét, — félig védve, — támadási siker reménységével ki-kirohantak, s ha visszaverettek, — a mi legtöbbnyire történt, — biztos menedékbe vonulhattak vissza. Itt is, mint Bácsmegyében, a fajbeli gyűlölség nemtelen és vad háborúvá fajult, mert a fegyver által okozott veszteség csekély volt a bevett helyeken történt öldöklésekhez képest. Ki volt ebben a kezdő fél ? ezt nem lehet egészen bebizonyítani, noha a kikindai első kraval itt is a rácokat gyanusitja a kezdeményezéssel; de mivel Bácsmegyében a rablás, a gyújtogatás az ellenfél által kezdetett meg, s mivel ezek a bánátiak szövetségesei voltak, azért ha a magyar rész kezdette is ama borzalmakat, okot erre a szomszédságból nyert vala. Elbeszélőnk véleménye szerint a bánáti főhadi parancsnokságnak a bécsi minisztériumtól utasítása lehetett a szláv törekvéseket előmozdítani, de mivel Jellasics még ekkor nem vala rehabilitálva, úgy látszott, hogy azok hadi szerekkel csak titkon segíttetnek; mig másrészről a császári katonaság még ott is, hol