Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 135 — a megyebeli lázongások fékezésére hivatott fel, — bár kedve ellen, — mégis tettlegesen részt vett ebben s elejénte hasznos szolgálatokat is tőn. így történt, hogy báró Blomberg, a dzsidás lovasok parancsnoka, ezredével Verséénél és több más helyen Kiss ezredes vezérlete alatt segélyt nyújtott, valamint a Siskovich lengyel gyalog ezred a forrongás kezdetekor. Blomberg, midőn mint miniszter Sz. Tamás ostrománál működtem, közremunkálását s megyebeli lázadások fékezésére továbbra is felajánlotta, csakhogy még arra is kért, hogy, mivel ö is császári szolgálatban van, hadi erejét a határőrök ellen ne használjam. Ezt megigértem s a szerint rendelkeztem; de alig mult el két hét, — mint később előadandom — octóber 1-je felé a főhadi parancsnokság más utasitással levén ellátva, — nemcsak nem harcolt a megyebeli lázongók ellen, sőt a többi nem királyi katonasággal ellenségesen lépett föl ellenünk, és még a Rukavina magyar, de oláhokkal kevert zászlóalj felét is mao'ához vonzotta. Ez vala nagyjában a Bánát állapota. A háború szerencséje a nyilt téren még csak kedvezett a kevés, de bátrabb magyar erőnek, azonban jobbára védelmezési állapotban kellett tespednie. Szeptember elején Kiss ezredes parancsa alatt a kisebb bánáti Sz. Tamás, vagyis a jól körülsáncolt Periasz városa ostrommal bevétetett, hol több ágyú jutott kezünkbe s az ellenfél soraiból több ember esett el; a mi egy részről a bánáti ügy iránt nagyobb bizalmat nyújtott, de másrészt egyik oka volt annak, hogy ott is vadabbá, vérengzőbbé és gynjtogatóbbá fajult a háború. Szégyenlvén egyrészről a veszteséget, másrészről a csorbát ki akarván köszörülni, az úgyis nyilt rónaságú