Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

125 — néha népei erdekeinek feláldozásával, (példa rá a Duna torkolata, mely a muszka önkénynek van alávetve) s ön­büszkesége megszégyenítésével kereste, nálunk, mondom, még többet bizott a gondviselésre. De ha felveszszük, hogy az állampolitikának, midőn a népek ébredezni kez­denek, nem 10 évre, hanem századra kell irányozva lennie: egy akkor oly elsőrangú várat, milyen Újvidék, s a Duna jobb partján az egyetlen egyet, mely a roppant biroda­lomnak délkeleti részét a történhető megrrohanástól meg;­mentheti, nem hagyhatja őrségi lakhelyek nélkül, (mert az újvidékiekben 4000 embernél több el nem fér1).— Nem hagyhatja a vár egy részét a Duna bánáti részén, Kar­lovicz ellenében, váracs nélkül; nem eugedheté meg, hogy sáncai alatt falu keletkezett, mely a várat kerti vetemé­nyekkel, tejjel s más szükségesekkel ellátja, de mely há­ború idején orra előtt hamuvá perzseltethetik s mely]yel a várat annyi éhes gyomorral fogná szaporítani. — To­vábbá nem engedheti, hogy azon egyetlen váracs, mely hídfőül is szolgál s a Duna balpartjával egyetlen biztos közlekedési pontot képez, egy egész város által körül legyen épitve, hogy ez az ellenség közelítését elpalástol­hassa és előkészíthesse. — — — -— — — — Visszaérkeztünkkor az egész vár katonai és polgári hivatalos személyzete a vár terén volt összegyűlve, meg­csodálandó az első magyar minisztert, kit fél vad-állatnak tartott, de ki rá kellemetlenül nem hatott, mert eddigi hű eljárását dicsérte, sőt letett esküjére hivatkozva, a csá­szár és király (mely kettőt Magyarhon egymástól elvá­lasztani nem tud és nem akar) s a hon szolgálatának hű folytatására felhívta, megígérvén a hon részéről, hogy ez, ') Megjegyzendő, hogy ez a vár 1848-dikai állapotára vonatkozik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom