Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 126 — a liol lehet, az érdemet jutalmazni legfőbb kötelességének ismerendi. Végre a liires Don Miguel ezredből egy osztály gyalogságot megszemlélvén, s ezt megdicsérvén, beesteledett, mire a fó'hadi parancsnokkal politikai beszélgetésünket tovább szőliettiik. Az akkori várparancsnokot, Zahn altábornagyot beteg ágyában meglátogattam, s ez minden kitelhető készséget és hű eljárást igért. A királyi kézirat előtt báró Hrabovszky több másokkal együtt ingadozó véleménynyel birt. Cs. k. biztos létére még Jellasics ügyében sem követte a magyar pártot, noha védelmére a hadi erő irányát fel leliete hozni, de annyi hazafiúi szeretettel mindig látszott birni, hogy ha a magyar ügy mellett nem is tehet, ellene bizonyára nem működik. Később — — — — — egyenesen mellénk állt, — — — — — s nem sokára mint magyarérzelmű fó'hadi parancsnok Budára jött, hol mindvégig — — — — — — egyedül ügyünknek szentelé tekintélyét s tapasztalatait. Másnap elbúcsúzván, Bechthold tábornokkal Futakra mentem, az ottani helyeket és átkeléseket megvizsgálni. Itt azon szerencsétlen hir lepett meg, hogy az ellenség másnap támadását ismételve, éjféltájban Temerin és Jarek falukat felgyujtá s hogy az őrség gyáván, minden visszatorlás nélkül, kereket oldott, holott a támadást igen könynyen visszaverheté s állását védheté. A legfőkép csaj kasokból álló rácság magának eleségben mindkét faluból temérdek zsákmányt szerzett. Midőn visszaértünk, helyben törvényszéket tartván, a gyáva parancsnokot, ki a főbe lövetést megérdemelte volna, rosz viseleteért elbocsátottuk, a többi tisztnek ezen csorba kiköszörülését becsületérzésökre bizván.