Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 96 — tennie kellene, s azért tűzzel-vassal hajházta, űzte, forgatta, végezte az elébb idézett törvényeket. Ezek zöld asztalnál születvén, lehetőleg kiméletesek szerettek lenni, és a korra, némely mesterségre vagy hivatalra nézve kivételeket engedtek; de hasztalan! — — — — — Hivatalnokaink tehát hagyományos szokás és buzgóságuk szerint az irott törvényt félig-meddig olvasván el, mindenkit alája vetettek s besoroztak, ugy hogy a hivatalok részben megfosztatván egyéneiktől, ezek akkor vezényeltettek hadi szolgálatra, midőn a másik szolgálatban is működniök kellé; a papok szintén őrségre vezényeltetvén, szolgálatuk ideje alatt lelkészi kötelességeiket elmulasztották. Több ily túlhágások s ultra értelmezések főkép a kézművesekre, a szegény mesteremberekre nézve pokollá tevék a nemzetőrségi szolgálatot; mert ezek családjaikat csak kézi munkájuk után birván tartani, az őrségi szolgálat alatt maguk is, családjuk is éhezett. Ez ellen voltak ugyan néhol intézkedések, de gyéren alkalmaztattak, mivel a szegény a legjobb esetben is a nemzetőrség 5/8 részét tevé. A nagyobb városokban az öregebb és nagyobb tisztviselők, birtokosok, házi urak stb. az egész napesti őrséget a szegényebbek által teljesíttették, kiknek ezért fizettek. S igy azon törvény, mely a nemzet disciplinálásához járulhatott volna, a ferde felfogás és alkalmazás által majdnem átokká lett. — — — — — Az intézmény meg volt teremtve. — Pesten, Budán s más nagyobb városokban azon hasznot hajtá, hogy a rendes katonaságot mobilizáltatni s elküldeni lehete, mely helyett a városi polgárok őrségeskedtek. Több mezővárosban és a nagyobb falukban is használtattak szállítmányok,