Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 97 — foglyok őrzésére s kisérésére, nem nézvén itt az egyenruhára , mint p. o. Pesten, hol a magyar szabadságnak sok és nehéz rábeszélésekkel kellé a magyar egyenruhát kivívnia s a fecskefarkú dragonyosokat attilás huszárokká változtatnia; s igy ez intézmény bár a becsúszott túlkövetelések miatt hibás volt, a hasznot még sem lehete tőle egészen megtagadni; azonban még többet is használhat, ha a magyar vér hevességével és túlbuzgóságával azon kis jót is el nem rontja. Hanem eljött az idő, midőn a kevés rendes erőt szaporítani kellé, ha nem is tettleges segélylyel, mégis olyassal, mely azt távolból az ellenség előtt tekintélyesnek mutassa, valamint az ördög is feketébbnek és roszabbnak tartatik, míg az ember vele közelebbről meg nem ismerkedik. Hogy tehát az első, Sz. Tamás ellen intézett merénylet második kiadásának több siker adassék és a valódi küzdő erő holmi kikerülhetlen apróbb hadi szolgálattól megóvassék, s azon helyre, hol majd vivni kell, a lehető legnagyobb küzdő erő biztositassék: a mint már másutt említem, minden disponibilis katonai erő oda utasíttatott; más részről ennek segélyére, nagyobbitására, és hogy az ellenség még egy eddigelé nem ismert, bár általa is használt erő által szintén háboritassék és fenyegettessék, — a nemzetőrség is oda rendeltetett. Az igaz, hogy az első tolna-megyei zászlóalj, mely nagy pompával, lármával, kérkedéssel vonult Baján keresztül, s mert zsarnokoskodott, követelt és a futásban is az első volt, — nem sok eredménynyel kecsegtetett; azonban mégis meg kell adni, hogy a mint a tolnaiak Pákozdnál az első csorbát kiköszörülték, a többiek is később helylyel-helylyel jobb szolgálatot tevének. 7