Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)

II. Rész. I. Fejezet. A felségsértés. — i35. §. 69 „hogy felségsértés elkövetése vétetik czélba." Ha a szövetkezők lemondtak tervükről: a feljelentés elmulasztása nem büntetetendő; ez az esetre is kiterjed, ha az illető, helyes okokból, azon véleményben van, hogy akkor, midőn ő megtudta a tervet, ez már abban hagyatott; habár ezen véleménye később tévedésnek bizonyulna. Kutatásra, vizsgálódásra nem kényszerit a szakasz senkit; értelme az, hogy ha azt tudja valaki, hogy merénylet czéloztatik, hogy az államot fenyegető veszély létez : köteles legyen ezen tudomást a hatósággal közölni. [2] Ministeri értekezlet. Sárkány József elnök, a 134. §-ra nézve megjegyzi: hogy a feljelentés kötelezettségét nem kívánná annyira kiterjeszteni, hogy a íiu is kötelezve lenne, feljelenteni apját és megfordítva. A positiv törve'nybe oly határozmányokat kell tenni, melyek lehetőt foglalnak magokban, de azt, hogy egy fiu feljelentse apját oly tettért, melyre halál van szabva, és megfordítva, szóló erkölcsileg lehetetlennek tartja. Ennek ellenében Csemegi Károly államtitkár előadja, hogy az orgazdaság esetében ki van véve az apa és a fiu, de itt alig lehetséges a kivétel. Az állam ugyanis, mindnyájunk létének, elöhaladásának és érdekeinek biztosítását foglalja magában. Az állam három tényezőből alakul meg. Monarchicus államokban ezek: a király, a terűlet és az alkotmány. Tovább ezen fejezet határozatai nem terjednek. De ha ezen tényezők bármelyike felségsértői cselekmény által megtámadtatik: az államnak kötelessége, mindenkitől kivétel nél kül követelni: hogy mindent félretéve, és minden egyéb kötelékeket feláldozva, hozzájáruljon ezen, mindnyájunkra nézve első, s minden egyéb intézményt magában foglaló alakulás megótalmazásához. A felhozott viszony, melynél fogva az apa és a fiu szembeállittatik, a legritkább esetben fog gyakorlatilag előfordulni, és ha kivétel tétetik: ez esetben nem lehet megállni az apánál és gyermekeinél, hanem a felmenő és lemenő rokonok egész lánczolatára, a házastársra, sőt bizonyos határig az oldalrokonokra is ki kell terjeszkedni. A mi államunk sajátságos viszonyok közt van. Határszéleinken különös viszonyok és aspiratiok említtetnek; szóló meggyőződése szerint ezen §. rendelkezésére szükség lehet. Nekünk minden jogos eszközt fel kell használnunk államunk védelmére. Ha ezt nem tennők, mi magunk volnánk okai a lehető következményeknek. Különben épen a felségsértést illetőleg a feljelentési kötelezettség régi törvényeinkben is megvan. Vagy fel kell tehát vennünk ezen határozmányt az új törvénybe is, vagy pedig el kell ejtenünk egészen. De felvenni a határozmányt, és kivételekkel gyengíteni: szóló nem tartja czélszerünek. Fabiny Teofil k. t. alelnök pártolja a szöveget. Szerinte ezen határozmány igazságügy-politikai szempontból helyes, mivel épen a család belsejében nyílik alkalom arra, hogy a család tagjai egymásra hassanak. Ha tehát az apa meg fogja tudni, hogy fia ily vészes terven dolgozik, azon körülmény, hogy már a tudás is büntetéssel jár, unszolni fogja az apát arra, hogy eltérítse fiát szándékától. Kozma Sándor főügyész elfogadja a §-t, de inkább bele tudna nyugodni annak egyszerű elhagyásába, mintsem kivételes intézkedésnek felvételébe. Bónis Sámuel legf. itélöszéki tanácselnök: Van a törvényjavaslatnak a bizottság által már letárgyalt részében még egy rendelkezés, melyet szóló kihagyatni kivánt volna, s ez az, a hol a felségsértés bűntettének följelentési kötelezettsége az apára, a fiúra és testvérekre is kölcsönösen ki van mondva. Ezt szóló az erkölcsi érzéssel ellenkezőnek tartja, dc gyakorlati szempontból sem véli a rendelkezést czélravezetönek, mert vajmi kevés lesz azon eset, midőn ezen családtagokra be lehessen bizonyítani, hogy tudomásuk volt a családjokban forralt felségsértési tervekről.