Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)

II. Rész. I. Fejezet. A felségsértés. — 127. §. 55 jelvénye, külső neve az európai nemzetek családjában Mária Terézia kormánva óta, azon idő óta, hogy ö Magyarország királya volt, de férje nem volt még római-német császár, tehát a magyar királyi czím volt föczíme, — ezen idő óta és azon rövid időközöket kivéve, midőn a magyar örökös király, mint II. Ferencz, nem volt választott római-német császár, hanem magyar és cseh király — Magyarország neve, mint ilyen, a nemzetközi életben nem fordult elő. Az 1867. törvények óta előfordul, mint egyenjogú állama annak a monarchiának, a melynek másik államát ö Felsége többi országai és tartományai képezik. Az emiitett elnevezésben tehát nem látok sem újat, sem olyasmit, a mi ezen nemzet, ezen állam méltóságának, függetlenségének praejudicálna, sőt látom ezen függetlenségének az európai diplomatia részéröli elismerését; (Helyeslés) mert azóta, hogy ezen név alatt szerepel, a külföldön consulatusaink, követségeink nem többé osztrák, hanem osztrák-magyar vagy magyar-osztrák consulatusok, követségek, egy szóval ez országnak függetlensége a többi tartományoktól ez által nyert külső kifejezést. Én tehát ebben sem újat nem látok, sem olyat, a mi az ország függetlenségének praejudicálna. Az mondatik, hogy mi ez által beolvasztjuk Magyarországot a többi tartományokba ; ez által feladjuk az ország függetlenségét és önállóságát. Hogy köztünk és ö Felsége többi országai és tartományai közt egy bizonyos közjogi kapocs létezik ; kapocs, melyet a sanctio pragmatica megállapított, s a melynek módozatai az 1867. XII. t. cz. által megállapittattak: ezt kétségbevonni senki sem fogja. Hogy ezen törvényjavaslat nem alterálja állami létünket, hogy ezen alteratiót e kifejezések sem nem eszközlik, sem nem czélozzák, ezt mutatja azon kétszer előforduló kifejezés „az osztrák-magyar monarchia másik állama" tehát Magyarország mint ilyen államot képez, azaz bir mindazon attribútummal, melyek az államnak lényegét képezik, azaz önállósággal és mindazon ügyekre nézve függetlenséggel, melyek az államélethez tartoznak és a kÖzösügyek által korlátolva nincsenek. Ez a korlátozás pedig fennálló alaptörvényeinkben gyökerezik, t. i. az 1867. XII. törvényczikkben. Az mondatott, hogy Magyarországon mindig két párt volt; az egyik, mely a függetlenséget kereste, a másik, mely az Ausztriávali szövetséget tűzte ki zászlójára. Megengedem, hogy volt két párt, melyeknek mindenike az országnak függetlenségét, önállóságát s jólétét kívánta, s tűzte ki zászlójára; az egyik párt kereste annak biztositékát a szövetségben a szomszéd nyugati tartományokkal, a másik párt kereste az országnak teljes függetlenségében, önállóságában. De ez többé nem kérdés. Ezt lehetett két irányban keresni 1723. előtt, de 1723. óta e kettős irányt a törvénynyel Összeegyeztetni nem tudom. A törvény kimondotta, hogy ő Felsége többi tartományai Magyarországgal és annak társországaival, kapcsolt részeivel együtt indivisibiliter és inseparabiliter birtoklandók. Ez a kérdés tehát megszűnt, e két irányban többé nem lehet keresni a haza javát. Attól fogva csak a több vagy kevesebb felett lehet szólni. Ezt a kérdést is eldöntötte már de praesenti az 1867. XII. t. cz. Ez a törvényes alap, ezt védelmezi a törvényjavaslat. De azt mondta az előttem szólott t. képviselő ur, hogy az által, hogy ha mi a területet biztosítjuk, hogy ha mi törvényes sanctio alá vesszük nemcsak ezen kapcsolatot, hanem a monarchia másik államának területi viszonyát: az által mi már bele olvasztjuk, az által mi feladjuk Magyarország törvényes függetlenségét és önállását, és — azt mondja — ugy kellene cselekednünk, mint a német éjszaki büntetötörvénykönyv, a mely egy külön fejezetben „Feindliche Handlungen gegen befreundete Staaten" czímü fejezetében ezen eseteket szabályozza. T. képviselőház! — Igen sokan vannak, a kik ismerik az ausztriai büntetőtörvénykönyvet 1852-ből, főleg erdélyi társaink, a kiknek területén az még most is érvényben van. — De tudjuk azt is, hogy épen azon ausztriai büntető törvénykönyv felségárulás-