Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)

522 III, A btkv, tárgyalása részleteiben. ben fogja megítélni és sújtani azon ember büntettet. De ugyanazon prudens judicis arbitrium fog majd szintén találni módot is enyhébb büntetésben részesíteni azon párbajvívót, ki a társadalmi nyomás alatt állván, ez által kényszerítve érzé magát ily módon reparálni sértett becsületét. Mondám, hogy azon okoskodás bővebb taglalásába bocsátkozni nem akarok. De egyet, mint bizonyosat, jeleznem kell, t. i. azt, hogy ha a vád értelmében a vádlott társadalomra átháramlik a párbajt vívók gyilkossági tette és beszámítása, akkor ezen fejezet codificatiója által Magyarország állama és törvényhozása bűnrészese lesz a társadalomnak, mert a kellő szigort nem alkalmazván és túlengedékenyen büntetvén a tulajdon vallomásaik szerint is az ellenfél meggyilkolására kiindult párbajvivókat és bűnsegédjeiket, megerősíti az emberekben azon előítéletet, hogy az ily gyilkosságnak akár máson való elkövetése, akár maga ellen való provocálása a becsület által parancsolt dolognak tekintethetik, és hozzájárul ama vészes szokás megörökítéséhez s azon véres hekatombák föntartásához, melyeknél e hazának annyi díszes családja újabb időben is gyászolva állott, és melyeknek e népszegény nemzet annyi jeles tehetségű, jobb sorsra érdemes és a hazának, az emberiségnek nagy szolgálatokat tenni képes fiai estek szomorú áldozatul. A mondottakban röviden kívántam indokolni, miért én, ugy mint jelenlévő tiszttársaim is nem járulunk ezen fejezet megszavazásához, s midőn az egész büntető törvénykönyvre megadandjuk helyeslő szavazatunkat, azt nem akarjuk ugy értetni, mintha azzal az ezen fejezetéén foglalt határozmányokat is jóváhagynók. Csemegi Károly államtitkár: Én még rövidebb leszek, mintáz előttem szólott tisztelt főrendi házi tagok. Egyet nem hallgathatok el, s ez az a mit ö excellentiája a kalocsai érsek méltóztatott felemlíteni, hogy az által, ha ezen fejezet elfogadtatik, a törvényhozás bűnrészese lesz azon gyilkosságoknak. Hayna'd Lajos kalocsai érsek : A társadalomnak ! Nehogy talán oly állítás ellen méltóztassék küzdeni, a mit nem mondtam, ismétlem állításomat. Én azt mondtam, hogy ha igaz azon okoskodás, én annak alaposságát nem akarom sem vitatni, sem az ellenkezőt állítani, hogy a párbaj fentartásának indoka a társadalomban fekszik, akkor a törvényhozás az igy vádolt társadalomnak bűnrészesévé lesz. Csemegi Károly államtitkár: Feltéve a kérdést ugy, a mint ö excellentiája a kalocsai érsek ur elemezte, hogy t. i. ha igaz, hogy a társadalom kényszere az, a mely a párbajokat okozza, az esetben a társadalomnak bűnrészese a törvényhozás, erre vagyok bátor röviden kifejezni nézetemet. (Halljuk!) A törvény, különösen a büntető törvény létező viszonyokat tart szem előtt, tehát nem abstract elméletet, nem csupán theoreticai szempontokat, hanem a létező társadalmi és álladalmi viszonyokat kell neki számba vennie. Akármit mondunk is, az kétszer kettő négy, hogy a századoknak gyakorlata és tapasztalata bebizonyította, hogy a párbajt törvények nem irtották ki, nem irthatták ki a legszigorúbbak, nem irthatják ki az enyhébbek. A társadalom ezen erős nyilvánulása folytán minden törvényhozásban — az egy angolt kivéve, a melyre vissza fogok térni — a párbaj fentartatott, ekként a társadalom ezen nyilvánulását számba kell venni a törvényhozásnak is, ha csak azt nem akarja, hogy minden párbaj teljesen büntetlen legyen. Hogy pedig az esetben, ha a párbajról nem rendelkezik külön törvény, épen ez következik be — vagyis az ellenkezője annak, a mit ő excellentiája a kalocsai érsek elérni akar — azt az angol gyakorlati élet bizonyítja. Már Blackstone említi, hogy a birák és esküdtek nem hajlandók kimondani a bűnöst, hogyha párbajban következett be a halál. Volt alkalmam egy másik helyen (516.1.) felemlíteni egy angol lord főbírónak charge-át, melyben világosan arra utasította az esküdteket, hogy ha lelki ismeretökben ugy találják, hogy itt praemeditált emberölés nem forogna fenn, meglehet, hogy ellenkezésbe jönnének Anglia törvényeivel, de Isten és ember előtt kedves dolgot cselekednének. Mit mond ez? Azt, hogy megsértitek ugyan a törvényt, de ez által Isten és ember előtt kedves dolgot cselekedtek. Már én Magyarország törvénykezését nem akarom azon helyzetbe hozni, hogy ez — magát törvényhozóvá legyen kénytelen decretálni és hogy a bíró, a kinek feladata a törvényt alkalmazni: a törvény mellőzése, a törvény megszegése terére lépjen át és ebben Isten és az emberek előtt kedves dolognak létrehozatalát legyen kénytelen látni. így állván a dolog, én e kérdésről részletesen nem nyilatkozom. Nem marad egyéb hátra, mint a mit az egri érsek ö excellentiája tegnapi beszédében felemiitett, hogy mi ne lépjünk a civilisatiót vezérlő hatalmasságok elé, hanem kövessük őket szerényen; tehát e tekintetben is a mit a civilisált államok saját törvényeikbe foglaltak, a miben ők