Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)

II. Rész. XIX. Fejezet. A párviadal. — 293. §. 517 De egy másik ellenmondást is méltóztatik találni a törvényjavaslatban, és pedig a 299. §-ban, a mely szerint a párviadal következményei szerint, a szándékos emberölés, vagy a szándékos súlyos testi sértésre megállapított büntetéssel büntetendő azon párbajvivó, a ki a párviadal szabályait meg nem tartja. Azt méltóztatik mondani, hogy a szándékos emberölésnél 10—15 ,évig terjedhető fegyház van megállapítva, ellenben a párviadalnál a maximum öt év. Én azt hiszem, hogy a t. képviselő ur állítása, vonatkozással ezen §-ra, igen nagy tévedésen alapszik. Ezen szakasz nem a rendes párbaj által okozott halál esetére szabott büntetéssel bünteti a tettest; hanem azon emberölési büntetéssel, melyet nem a párbajról, hanem a szándékos emberölésről szóló szakasz állapit meg. A tvjavaslat 299. §-ában abból indul ki, hogy az esetben, ha a párbaj szabályai nem tartatnak meg, a cselekmény nem tekintetik többé,párbajnak, hanem közönséges emberölésnek, és büntettetik az emberölés büntetésével. És nagyon helyesen; mert midőn a törvényhozások kénytelenek ezen joggal társadalmi betegségnek nevezett, valamint a párbajt mint létező szokást elismerni, akkor egyszersmind kénytelenek elfogadni azt is, a mit a társadalom a párbajok szabályai gyanánt megállapított, s a gyakorlatban fentart. Párbajról tehát csak addig lehet szó: mig ennek szabályai megtartatnak ; ha e szabályok mellőztetnek, vagy megsértetnek, ez esetben nincs többé párbaj a társadalom fogalmai szerint, nem lehet tehát párbaj a törvény értelme szerint sem. A törvény értelmében párbaj az: a mit a közvélemény annak tart. Ennek összfoglalatja a szabályokban van; ha a cselekmény e szabályokba ütközik: az eredményt nem lehet párbajból bekövetkezettnek állítani. De ez esetben a büntetés sem lehet az, melyet a párbajra ezen „sui generis delictumra" állapit meg a törvény: hanem az lesz a büntetés, a melyet a közönséges bűntettre határoz a törvény. Ez esetben tehát nem módosul a cselekmény párbaja, hanem lesz vagy emberölés, vagy testi sértés, a szerint, a mint az egyik, vagy másik eredmény következett be. Több részről hallottam nem ugyan itt e házban előadottakban azon ellenvetést, hogy e törvényjavaslat hivatkozik ^szabályokra, a nélkül, hogy megállapittatnék: miből állanak ezen szabályok? (Halljuk!) És ez igaz. t. ház! A törvényjavaslat nem állapítja meg a párbaj szabályait; a mint számtalan törvény van, mely hivatkozik valamire, mint létezőre, a nélkül, hogy hatályának ezen föltételét tüzetesen meghatározná. Hogy egy hasonlatossággal éljek, a mely hamarjában eszembe jut, a kereskedelmi törvénykönyv igen sokszor hivatkozik usance-okra, de nem állapítja meg, miben állanak azon usance-ok. A párbajra nézve irányul szolgáló szabályok léteznek; léteznek azért, mert a párbajok léteznek. Valahol kell megállapítva lenniök. Azt csak nem fogja senki követelni, hogy a törvényhozás mondja meg, hogy az ilyen meg ilyen szabályok szerinti viadal párbaj. Ezt a törvényhozás tegye? A törvényhozás engedékenysége mehet annyira, hogy a párbajt, mint tényt elismeri, és kivételes-büntetés alá foglalja, hogy az ez által okozott halált nem tekinti gyilkosságnak vagy szándékos emberölésnek: de annyira nem fog fajulni, hogy a párviadalra szabályokat alkosson Ha lesz párbaj, melyre nézve a szabályok megtartása tekintetében kételyek forognak fenn: szakértők véleményére lesz utalva a biró. Miután ezen társadalmi nyavalya, e kór létez, s miután vannak sokan, kik annak szabályait tüzetesen ismerik; az előforduló esetekben a bíróság azoktól, kik a párbaj szabályokban avatottak, a jártas szakértőktől, eskü alatti véleményét fogja kérdezni, a mint kérdezi száz és ezer esetben, melyben egy, a jogtudományon kivül álló szakkérdéstől függ a birói ítélet. (Felkiáltás a szélső balfelöl: Hol vannak!) És hát mit méltóztatnak gondolni, vájjon ezen szabályok felvétele a codexbe, feltéve, hogy lehető volna, feltéve, hogy erkölcsisége szempontok nem állanának ellenében — oly dolog-e, a melylyel a büntetötörvénykönyv foglalkozhatik ? Szememre vettetet, hogy nem vagyok jártas a párbaj szabályaiban. Nem kívánom magamnak a dicsőséget, hogy jártas legyek bennük. (Helyeslés.) Nem dicsekedtem soha abban való jártasságommal; de egyben jártas vagyok, a mihez hozzá szoktam szólani, és ez a törvény. A mi pedig ez utóbbit illeti: bátran állithatom, hogy a szabályellenes párbajra vonatkozólag megtaláltam a jelen törvényjavaslat 299. §-ával egyező határozmányt, a nélkül, hogy azon büntetötörvénykönyvek a párbaj szabályokat meghatároznák. De a törvényhozási tárgyalásokból is az tűnik ki, hogy nem igen jutott még törvényhozó testületnek eszébe — tagjaitól vagy pedig a kormánytól követelni, hogy ők párbaj szabályokat alkossanak. Az e téren szakértő férfiaktól hallottam, hogy egy egész könyvet képeznek ama párbaj-szabályok. Én nem láttam azt soha, nem valószínű, hogy ezentúl tanulmányozom; de ha igaz, hogy azok kiterjedése ily nagy, tehát már ez oknál fogva sem vehetők fel a bűntetötörvénykonyvbe. Feltéve, hogy 4—5 szabályt felvenne a törvénv, a mit nem tesz, még mindig hátramaradna, mint hallom, néhány száz; ezen néhány száz szabályt ne