Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)

518 III. A btkv. tárgyalása részleteiben. méltóztassanak az igazságügyi ministeriummal codificáltatni akarni. Ez nem a mi felada­tunk , ez feladata a társadalomnak, mely e kórt létrehozva, fentartja, és szabályozza. Hagyják uraim e codificatiót a lovagok, a gentelman-ek kezében ; mi — jog emberei az előforduló esetekben tölűk nyerendűnk felvilágosítást. (Felkiáltások balfelöl: nem is kiván­juk !) „Ist eine tödtliche oder körperliche Verletzung, mittelst vors'átzlicher Uebertretung der vereinbarten oder hergebrachten Regein des Zweikampfes bewirkt worden." Ez pedig a párbaj hazájában, Németországban mondatik; ez a nyavalya onnan ment át Olasz­országba és onnan az egész világba. Tehát a párbaj hazájában sem látták szükségesnek a törvényhozástól követelni, hogy állapítsa meg, mi a párbaj szabálya. Ha méltóztatik ezen kifejezést „párbaj-szabály" ezzel „szokás", vagy más szóval helyettesíteni, nincs kifogásom ellene; hanem azt nem tartom igazoltnak, hogy a törvényjavaslat illető fejezetének elfo­gadása attól tétessék függővé, hogy maga a törvényköny tartalmazza valamennyi párbaj­szabályt­Szalay Imre képviselőtársam, aki, ugy látszik, igen szakavatott (Derültség) ezen dologban, a saját szakmáján kivüli területre áttérvén, azt mondja, hogy ezen törvényjavas­lat azért rosz, mert annak valamelyik §-ából az következik, hogy ha párbaj vivatik, ez esetben egész 7 évig terjedhető fogházig mehet fel a büntetés, daczára annak, hogy a halálos kimenetelű párbajon kívül a legmagasabb büntetés 3 évig terjedhető államfogház. Szalay képviselő ur ez eredményre — az egyszerű arithmeticai calculus utján jő. A kihí­vás a 293. §. szerint 6 hó; a kihívás elfogadása szintén 6 hó ; a buzdítás a 295. §. szerint: 1 év; a kiállás a párbajra a 296. §. értelmében ismét 1 év ; a megsebesülés a 298. §. sze­rint 2 év; a súlyos megsebesités 3 év. így azután eljut a 7 évig; de eljuthatna a halálos következmény esetében 13 évi államfogházig. Az egész calculusbart csak az a hiba van, hogy az idézett törvény nem az aritmethicai számítást követi. Én készséggel megadom a képviselő urnák azon elismerést, a melyre ö, ugy látszik, oly nagy súlyt fektet, hogy ö bizonyosan nálam sokkal jobban érti a párbaj-szabályokat; de meg azt bátran állithatom, hogy a bűnhalmazatot illetőleg a képviselő ur előtte ismeretlen territóriumra tévedt, s beszélt oly dolgokat, a melyeket — a mint világosan kitűnik, a képviselő ur nem ért. A bűnhalmazatra nézve a törvényjavaslat általános része határozottan intézkedvén, azt mondja : „97. §. (a m. j. 96. §.) Vétségek, vagy vétségek és kihágások halmaza esetében az azokra megállapítottak közül, a legsúlyosabb büntetés alkalmazandó, és a legsúlyosabbra kiszabott szabadságbűntetés: egy évvel felemelhető." Tehát feltéve, hogy concursus reális volna, pedig nem az; még akkor is a bűn­halmazat esetén vétségeknél, ha több különböző természetű vétség találkozik össze, nem háromtól hét évre, hanem csak négyre volna felemelhető a büntetés; de a törvényjavas­latból láthatja a t. képviselő ur, hogy mindazon esetekben, a melyeket ö számlált elő, nemcsak egy évvel, de egy órával sem emelhető az illető helyen külön meghatározott büntetés. Mindezen eset, — ugyanis ugy hiszem, a t. előadó ur egy véleményben lesz velem, s módjában lesz a képviselő urnák megkérdezni öt — mindezen eset a 95. §. alá tartozik, mely i^y hangzik: „Ha valamely cselekmény a büntetőtörvény több rendeletét sérti: ezek közül az lesz alkalmazandó, mely a legsúlyosabb büntetést, illetőleg büntetési nemet állapítja meg." Ezt ugy szoktuk nevezni: concursus ideális. Ennek az a termé­szete, hogy a több törvényszegés büntetései közül csak a legsúlyosabbnak büntetése alkal­maztatik. Ha tehát a párviadal esetében a kihívás megtörtént, ha a kihívás elfogadtatott; ha a vívók kiállottak; ha azok vivtak is, ha sebesités következett be: a 293. s a többi szakaszok apróbb büntetései mind elenyésznek és az a büntetés áll elő, melyet a leg­súlyosabb törvényszegésre rendel a törvény. Tehát a hét évi államfogházat nem tudom, hogy a törvényjavaslat tüzetes áttérése alapján, mikép lesz képes a képviselő ur kiokoskodni. Szalay Imre (közbeszól): Tévedtem; nem vagyok szárazföldi czápa! Csemegi Károly: Én a t. képviselő urat nem sértettem meg. A t. képviselő ur bátorkodott velem szemközt azon állítást felhozni, hogy ö nem szárazföldi czápa, egy oly kifejezést, melyet — midőn itt a házban először hallottunk, — az illetők, akikre mondatott, válasz nélkül hagytak. Bocsánatot kérek, én a parlamenti illem iránt tartozó kötelességemnek legnagyobb súlyát érzem e perczben, midőn a t. képviselő urnák nem adok oly választ, mely ezen — személyemnek durva megtámadásával és durva minősítésével szemben illő megtorlás volna. (Helyeslés a középen. Mozgás a szélső baloldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom