Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)

450 III. A btkv. tárgyalása részleteiben. meg, mert ekként a vagyonosabbaknak ilynemű cselekvényei bizonyosan nem volnának sikeresen megfékezve, az azokat elkövetők nem volnának érezhetöleg és számbavehetöleg büntetve; s e szerint a megsértettek, meggyalázottak mintegy utalva vannak arra, hogy önmaguk vegyenek maguknak elégtételt, holott ellenkezőleg, ha meggyalázó cselekményt fogságbüntetés követné, ha nem is egészen gátolná meg az ilynemű cselekményeket, hanem kétségkívül kisebb számra szorítaná. Ennélfogva bátor vagyok idevonatkozólag módosítást benyújtani s azt elfogadásra ajánlani. Beöthy Algernon jegyző (olvassa Markhót János módositványát): A 261. §. első bekezdésében ezen szavak: „vagy ha a meggyalázó cselekmény" kihagyassanak és az első bekezdés után a következő szerkezet fogadtassék el: „A ki más ellen meggyalázó cselekményt követ el, hat hónapig terjedhető fogházzal és 1000 forintig terjedhető pénzbüntetéssel megbüntetendő." A második bekezdés változatlanul megmarad harmadik bekezdésnek." Csemegi Károly államtitkár: Az eset, melyet a t. képviselő ur felhoz, az injuria reális, melyet nem lehet oly határozott körvonalok közé szorítani, hogy elötüntettessék, hogy tulajdonkép miből áll. Némelykor lehet ez igen csekély dolog, pl. oly valami, ami közvélemény szerint feljogosít valakit, hogy egy másiknak szellemi tehetségét csekélynek tartsa, — igaz lehet súlyosabb is, — de ép azért, ha nem nyilvánosan terjeszti és nem sajtó utján történik a meggyalázás, ezen esetre a törvényjavaslat pénzbüntetést rendel, t. i. becsűletsértési büntetést, a mint az jelenleg is hatályban van, csupán csak a maximum emeltetik itt fel. Hat hónapig terjedő fogház aránytalanul súlyos volna, mert az injuria verbálisnak sokszor súlyosabb esetei lehetnének, mint az injuria reálisnak, és igy az arány fel volna fordítva. Mert nem mindig súlyosabb a sértés, ha valakit jel állal teszünk csúffá, mintha ráfogjuk, hogy gazember és becstelen. Ezeknél fogva kérem a t. házat, méltóztassék a §-t változatlanul megtartani. Zay Adolf: T. ház! Mielőtt e §-hoz módositványomat megtenném, legyen szabad egy pár általános elméleti megjegyzést tennem. Nem minden esetben történik meg valóban a sértés, melyben valakinek szándéka mást sérteni; foroghat fenn oly eset, hogy akit sérteni akartak, Stoának tanítványa, s azt sértésnek nem veszi, hanem vállat vonit. így t. ház az egész mult hét folyama alatt olvastam a „Pester Lloyd"-ban czikkeket, melyeknek világos szándéka volt engem nagyon puerilis és semmirevaló módon sérteni. Én Stoának tanítványa lévén, vállat vontam és eszembe jutottak Göthének ezen szavai, a melyeket az illetők figyelmébe ajánlok: „Wir reiten in der Kreuz und Q_uer So will der Spitz aus unserm Stall Nach Freunden und Gesch'áften, Uns immerfort begleiten, Doch immer klafft es hinterher Doch seiner Stimme lauter Schall Und bellt aus Leibeskraften. Beweist nur, dass wir reiten ! T. ház ! Ily esetekben, ha az illető azon hangulatban és világnézetben van, hogy Csekély puerilis sértések által magát sértettnek érezni nem szabad, nézetem szerint sértés nem követtetik el, mint tényleg nem követtethetik el akkor sem, ha az illető, a ki sérteni akar, — és itt ismét a sajtóra hivatkozom — felfogadott bravó, vagy oly egyén, ki talán piszkos pénzűzérkedéseiért általános megvetésre adott okot. Lehet tehát két eset, melyben, ámbár az illetőnek szándéka volt sérteni, a sértés még sem sikerül. A törvényjavaslat nem indul ki e szempontból, hanem általában a hol sértési szándék van, azt vétségnek minősíti. Ezt részemről nagyon helyeslem, s csakis módositványt vagyok bátor beadni e §. egy részletes dispositiója ellen, s ez az, hogy a sajtó