Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)

436 III. A btkv. tárgyalása részleteiben. de a tartalom a szerző intentióinak gyanúsítása és lealacsonyitása, a szerző egyéniségének, vagy a munkán kívül eső cselekményeinek, viseletének s viszonyainak rágalmazó és becstelenitő ecsetelése : ott vége van a büntetlen vélemény-nyilvánításnak, a munka hibái kimutatásának, s a bírálatnak; ott már a pasquilussal állunk szemben, ez pedig büntetendő cselekményt képez. A német törvény értelme is csak az, hogy ha valaki pamphletet ir más ellen, s pamphletjét bírálatnak mondja: munkája nem annak neve és alakja, hanem lényege és tartalma szerint lesz megítélendő. Ámde ezzel nincs más mondva, mint az, hogy a törvénynek a becsületsértésről szóló rendelkezését nem helyezi ki hatályból azon körülmény, hogy a becsületsértés úgynevezett irodalmi kritikai köntösbe öltöztetett. Ez így állván, a mi törvényjavaslatunk 249. §-a teljesen elégséges arra, hogy a czéi eléressék. E szakasz ugyanis egészen átalános, és nem szorítkozik a sértés bizonyos formájára, sem nem állapit meg kivételt. Ez okból nincs szükség külön ismételni, hogy a becsületsértés minden formában elkövetve, becsületsértés; de egy bizonyos formában, bírálati formában elkövetve becsületsértés. Ennek külön kimondása tehát felesleges; de másrészről nem is tanácsos; mert azon téves felfogásra adhatna okot, mintha a bírálat alakjában vagy keretében elkövetett becsületsértéshez más kívántatnék, mint a más módon vagy alakban elkövetett becsületsértéshez. Ezt nem akarjuk; s ez okból nem vettük fel az emiitett külön intézkedést. A másik kihagyás a rágalom vagy becsületsértés által netalán szenvedett kár miatti elégtételre vonatkozik, melyre nézve a német büntető törvénykönyv 188. §. 2000 frtig terjedhető összeget állapit meg. Mi elfogadtuk a 191. §-ban, a személyes szabadság korlátozásának esetére, a vagyoni elégtételnek, a polgári bíró mellőzésével, a büntető bíróság általi megállapítását; mert az idézett esetben egy határozott efficienssel volt dolgunk, melynek vagyoni értékét legalább hozzávetőleg, átlagban megmérhetőnek tartottuk. De mert ez volt felfogásunk és indokunk, épen ezért kellett tartózkodnunk a rágalom vagy becsületsértés által netalán szenvedett károsodásért igényelhető vagyoni elégtételre nézve, a büntető törvénykönyvben intézkedni. Ez utóbbi vétségeknél maga a vagyoni károsodás okozása is csak a kivételes esetek közé tartozik; a kár nagyságára nézve pedig, a megítélésnek minden mérve hiányzik. A meg nem érdemlett közmegvetés irtózatos csapás; de az ezáltal okozott szenvedés pénzben nem fejezhető ki; indirect eredménye a vagyont illetőleg némelykor százezerekre menő kárban is állhat, más esetekben ez irányban épen nincs eredménye. Itt tehát valamely valószínűségi calculus alig állapítható meg. Ha okoztatott a rágalmazás által vagyoni kár : ez megtérítendő ; de először a kár léte és annak a rágalom általi okozása, másodszor pedig annak összege különös és gyakran igen bonyolódott hosszadalmas eljárás utján állapítandó meg. Ez a polgári bíró feladata. A büntető törvényköny nem határozhatván meg a károsított részére megítélendő összeg azon mérvét, mely szerint a kártalanítás az igazságnak megfelelőleg megállapítandó; a büntető bíróság pedig különösen a bűnvádi eljárás formái közt nem lévén terhelhető azzal, hogy feladatát, ezen büntető szempontból csakis mellékkérdésben, egy kikerülhetlenül complicált külön ügy bevonásával még bonyolódottabbá tegye, a nélkül, hogy az igazságnak megfelelő