Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)

II. Rész. XVII. Fejezet. A rágalmazás és a becsületsértés. — 258. §. 437 eredményre csak valószínűség is léteznék: nem véltünk tehát hibázni, s nem is jöttünk ellenmondásba a törvényjavaslat 191. §-val, midőn a német büntető törvénykönyv ezen intézkedését is mellőztük. Befejezésül megemlitendönek tartjuk, hogy a 252. §. 4. pontjának a revisionál történt igen helyes felvétele folytán, a 251. § nak az új intézkedéssel való összhangzatosabb szövegezése előreláthatólag kívánatosnak fog mutatkozni. 25S. §. A rágalmazás vétségét követi el, és hat hónapig terjedhető fogházzal és ötszáz forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő : a ki valakiről, többek jelenlétében, vagy több, habár nem együtt levő személy előtt olyan tényt állit, mely valódisága esetében — az ellen, a kiről állíttatott, a büntető eljárás megindításának okát képezné, vagy azt a közmegvetésnek tenné ki. Mj. 247. §. - Kiüb. 258. §. I. és II. mj. 247. §. A rágalmazás vétségét követi el, és 6 hónapig terjedhető fogházzal és 500 frtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő : a ki valakiről többek jelenlétében, vagy több, habár nem együtt levő személy előtt, oly tényt állit, mely valódisága esetében az ellen, a kiről állíttatott, a büntető eljárás megindításának okát képezné, vagy azt a közmegvetésnek tenné ki. Változatlanul átment minden utóbbi és a törvényszövegbe. Ministeri indokok [I]. - Ministeri értekezlet [2]. [i.] Ministeri indokok. 1. A reproducált szakasz — eltekintve a büntetési szabványtól — lényegében azonos az 1843-ik évi törvényjavaslat 266. §-ával, melynek újabb szövegezését képezi. A mostani törvényjavaslat 247. §-a s az 1843-iki törvényjavaslat 266. §-a: egy és ugyanazon alapgondolatot fejezik ki; egy és ugyanazon lényeges ismérveket állítják fel, s az elhatároló vonalat a rágalom és a becsületsértés közt egy és ugyanazon ismérvre fektetik. „A ki valamely határozottan megnevezett büntettet vagy erkölcstelenséget valakire ráfog s azt vagy annak szemébe mondja, vagy távollétében ugyan, de mások előtt nyilvánosan és közbotránykozással beszéli, a mennyiben tette a XXV-ik fejezetnek súlyosabb beszámítása alá nem esik, mint rágalmazó fog büntettetni" stb. Egymás mellé állítva az 1843-ik évi javaslat e szakaszát a mi javaslatunk fentebb látható szakaszával: különbség fog mutatkozni az eszme fogalmazásában, a használt szavak megválogatásában, egy mindkét javaslat által elfogadott tétel világos kifejezésében, vagy a megemlítésnek, mint fölöslegesnek elhagyásában : de arra nézve, hogy mit tartott rágalomnak az 1843-ik évi törvényjavaslat, és mit tart rágalomnak a mostani, a kettő között különbség egyátalán nincs. A mi javaslatunkban sem mondatik, hogy csak az követ el rágalmazást, a ki oly becstelenitö tényt állit valakiről, a melyről tudta, hogy az, a kire ezt ráfogja, nem követte azt el. Az 1843-ik évi törvényjavaslat sem követeli az ellenkezőnek tudását, a tudva valótlan állítást. Azzal, hogy a „mala fides" egyik javaslatunkban sem vétetett fel a lényeges ismérvek közt, az van kimondva, hogy az „animus iniuriandi" legalább azon értelemben, melyben ez többek által, külö-