Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)

434 III. A btkv. tárgyalása részleteiben. nem rágalom, hanem való : a törvény által tiltatott el, s igy rágalmazónak nem volna mondható. Nézetünk szerint, s a törvény szempontjából teljesen mindegy, akár nem sikerült az állitónak bebizonyítani, hogy állítása való; akár pedig nem engedi a törvény az állítás valódiságának bebizonyítását; a tény mindkét esetben iuridikailag bizonyittatlan, s ennélfogva valónak nem lévén elfogadható: az nem tekinthető egyébnek, mint rágalmazó állítmánynak vagyis rágalomnak. A törvényhozónak alapos okai vannak arra, hogy bizonyos becsületsértő állítások valódiságát, a bíróság előtt feszegetni, discutiáltatni és bizonyítani ne engedje; ha tehát valaki ily állítással sértette meg másnak becsületét, olyat állított, a mi nem bizonyítható ; ez pedig ép ugy rágalom, mint midőn a bizonyítás más okokból nem sikerül. A különböztetésnek tehát nincs jogi indoka, s ez indok utolsó árnyéka is eltűnik, ha maga a belga törvényhozás az elnevezésben megkülönböztetett cselekményeknek különböző büntetések általi megkülönböztetését lehetetlennek látta. Törvényjavaslatunk a rágalom és becsületsértés közötti különbséget abban állapítja meg, hogy rágalom csak valamely határozott, és becstelenitö ténynek nyilvános, vagy nyilvánosnak tekinthető imputatioja által követtethetik el; ellenben a becsületsértés egy lealázó, lealacsonyító vélemény nyilvánításával, továbbá egy lealacsonyító, sértő cselekménynyel (injuria reális) állapittatik meg. A lealázó, a sértő nyilatkozat nyilvánosan is történhetett; de ha objectiv béltartalma nem határozott és becstelenitö tény, hanem nézet, vélemény, czím vagy tulajdonság: ez a nyilvánosság daczára sem képez rágalmat, hanem csakis becsületsértést. Egyik sarktétele a törvényjavaslat XVII. fejezetének az is, hogy a rágalmazó tény, vagy becstelenitö nyilatkozat tartalma valódiságának bebizonyítása a büntethetőséget megszünteti. De korlátozva van ezen intézkedés egy szem elöl nem téveszthető közérdek által, a mennyiben nem minden rágalmazó állítás vagy becstelenitö nyilatkozat bizonyítása van megengedve, s ennélfogva rágalmazás vagy becsületsértés miatt büntetés érheti az illetőt, habár a tény, melyet állított, az invectiva, melyet használt, a valónak megfelel. Mint fontosabb intézkedését a törvényjavaslatnak, kiemeljük még azt is, hogy a 262. §. szerint, a holtak, illetőleg azok emléke elleni rágalmazás és becsületsértés is büntettetik. Azonban ezen intézkedés, sem az idő tekintetében nem korlátlan, sem a részrehajlatlan, habár szigorú történet jogát nem csorbítja. Mint fontosabb intézkedés emeltetik ki még, hogy a rágalmazás és a becsületsértés miatt, csakis a sértett fél indítványára van büntető eljárásnak helye s azon esetben is, melyekben az hivatalból indíttatik meg: a vád emelése C6ak a sértettnek felhatalmazása folytán engedtetik meg. Eltérés e szabálytól csak két esetben van megengedve: a 260. és 261. §§. eseteiben, melyekben nem i n d i t v á ny, hanem felhatalmazás kívántatik az eljárás megindítására. Két oly intézkedésre kell még röviden reflectálnunk, melyek a törvényjavaslatba nem vétettek fel. A mint az egyszerű összehasonlítás mutatja, mi nem fogadtuk el a német büntetötörvénykönyv alapfelfogását, s javaslatunk e fejezete, mint sok másik, igen