Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)

426 III. A btkv. tárgyalása részleteiben. A gyermeknek más családba becsempészésével tulajdonképen nem hiusittatik meg vagy vétetik el, ennek családi állása; hanem ellenkezőleg álnokul szereztetik neki oly családi állás, mely öt nem illeti. Innen van az, hogy a suppositio partus már a római jogban a „falsum" csoportjába tartozott, s hogy BODÓ is, mint fenn láttuk, a „falsarius"-ok közé számítja azt, a ki a gyermeket valakinek családjába csempészi. „A 7 éven aluli gyermeknek kicserélése." A tényálladék világos és minden kétséget kizáró tüzetességgel van megjelölve. Kicseréltetik a gyermek nemcsak akkor, ha más családba tartozó gyermek által helyettesittetik; ha például a dajka saját gyermekével cseréli ki urasága gyermekét; hanem megtörténhetik akicserélés egy és ugyanazon atya és anya két gyermeke közt is; például majorátus esetében, ha a később szülött adatik ki elsőszülöttnek. A hét év azért vétetett határidőül: mert ezen időn túl, ilynemű és értelmű kicserélés többé nem eszközölhető; a hét éves korát túlhaladott gyermek az itt kérdésben lévő viszonyaira nézve már annyira tájékozva van, hogy ezen üzelmek többé nem vihetők végre. „vagy családi állása kimutatásának meghiúsítása." Ez a tulajdonképeni supressio (supression d'un enfant). E cselekmény véghezviteli módozatai igen változatosak lehetnek; közös jellegük mindazonáltal abban van: hogy a gyermek származásának, és az ettől feltételezett állásának nyomtalan eltűnésére irányozvák. Hogy a merénylet kivitele végett megérintetik-e egyúttal a gyermekeknek teste is, ha ez például messze földre, egy másik világrészbe, vagy más országba elvitetik és ott idegeneknek átadatik, a kik maguk sem tudják, hogy ki legyen a gyermek, vagy ki legyen az, a kitől a gyermeket átvették; vagy nem érintetik meg a gyermek teste, például ha a törvénytelen ágyból származott gyermek anyjánál, vagy ennek gondviselése alatt marad, de születése nem jegyeztetik be az anyakönyvbe, ugy hogy nem mutatható ki, hogy mikor született és ki legyen anyja: e különbségek a véghezvitel módozataiban nem változtatják meg a cselekmény lényegét. A gyermek származásának constatalása hiusittatik meg az egyik, mint a másik esetben: s a jelen szakasznak csakis ez képezi tárgyát. A gyermek eltüntetése, családi állásának bűnös meghiúsítása, illetőleg meghamisítása ellen: az anyakönyvi intézmény képezi az óvszert. A szülöttek és meghaltak nevei, s azok származása, a törvényeknek, illetőleg a fennálló szabályoknak megfelelőleg vezetett könyvekben lévén bejegyzendők: ezen könyvek képezik a filiatio és igy a családi állás mindenkori igazolhatásának legfőbb biztosítékait. Hogy azonban e könyvek megfeleljenek rendeltetésüknek, a törvénynek kell intézkedni, hogy a szülők, gondnokok, orvosok, szülésznők, s mindazok, a kik valamely gyermek születésén jelen vannak: kötelesek legyenek a gyermeknek egy bizonyos idő eltelte alatt az anyakönyvbe bejegyeztetését eszközölni; hasonlóul a törvény által kell elrendeltetnie annak is, hogy minden haláleset, az ennek kimutatására szolgáló hivatalos könyvbe bejegyeztessék. Egymaga az imperativ rendelkezés még nem elég, hanem a mulasztásra büntetési sanctio is állapítandó meg. E nélkül a rendszabály csak félszeg lesz, sőt controversiákra is ad alkalmat. Francziaországban nagy vitát idézett elő a kérdés: vájjon egy holtan született gyermek bejegyezteté.sének elmulasztása a polgári állásról vezetett registerbe, mcgállapitja-e a suppression