Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)

II. Rész. XVI. Fejezet. A családi állásra vonatkozó bűntettek és vétségek. — 254. §. 427 d'état bűntettét? Három esetet idéz HÉLIE, melyben a supressio ily körülmények között kimondatott a semmitöszék áhal; ámbár e cselekmény büntetése: 5 évtől 10 évig terjedő börtön (reclusion). A semmitöszék később megváltoztatta e nézetét, s 1856-ik évi augusztus hó 1-sö napján tartott teljes ülésében kimondotta, hogy a törvényhozás szempontjá-, a 345. czikk megállapításánál a gyermekek polgári állásának biztosítása képezvén: a törvényhozó előtt csak élő gyermek lebeghetett; mert a halva született gyermek egyátalán nem birhat polgári állással. A vita ma már tárgy nélkülivé vált; mert a code kérdéses czikke 1863-ban módosíttatván: a controversia HÉLIE értelmében, a törvény által lett megszüntetve. A módositott törvény szerint ugyanis nem 5 — 10 évi reclusioval, hanem „10 naptól 2 hónapig terjedhető fogházzal büntettetik a suppressio az esetben, ha be van bizonyitva, hogy a gyermek, a kinek a szülöttek jegyzökönyvébe iktatása elmulasztatott, születésekor nem élt." Osszefüggőleg a polgári állás kimutatását tartalmazó hivatalos könyvekbe való bejegyzéssel, a supressiónak egy különös módját tartjuk kiemelendönek, azon okból: mert ámbár ez esetben is csak a családi állás kimutatásának meghiúsítása képezi a cselekmény czélját, mindazonáltal nem az erről rendelkező, hanem egy másik, sokkal súlyosabb büntetést rendelő törvény lesz alkalmazandó. Ezen eset az, midőn az anyakönyvvezető, a gyermek származásáttudván: ezt illetőleg, lényegesen hamis adatot jegyez be az anyakönyvbe. Ha ez esetben is a 243. §-ban meghatározott cselekmény alapján lenne megállapítandó a delictum és ennek büntetése : az anyakönyvvezető, az idézett szakasz szerint, összefüggésben a 70-ik §-al, csak is 1 évnél rövidebb tartamú fogházra lenne Ítélendő. Ámde a felhozott hypothesis szerint az anyakönyvvezetönek cselekményében, mely egy oldalról tekintve a dolgot, a polgári állás meghiúsítására irányzott segélyt képez, másik oldalról, egy sokkal súlyosabb büntetendő cselekménynek valamennyi criteriumát tartalmazza: a concursus ideális esete forogván fenn, a 99. §. alapján nem a 243. §., hanem az anyakönyvvezető meghatározott cselekménye által együttesen megtámadott súlyosabb törvény lesz alkalmazandó. Az eset, az előre bocsájtott hypothesisben: közokiratnak, közhivatalnok által elkövetett, s a 369. §-ban előre látott substantialis hamisítását képezi; a bűntett qualificatiojánál tehát, valamint annak büntetésénél is a 369. §. szolgáland irányul. Ugyanezen eredmény következik egyébiránt a 73. §-ból is; mert az kétségtelen, hogy az anyakönyvvezetőre ennek személyes tulajdonságai folytán „a bűntett természete" változott meg; következőleg a 73. §. értelmében is azon cselekmény büntetése lenne alkalmazandó, melynek természetét veszi fel a bűntett. „A gyermek elsikkasztása, eltitkolása, vagy rendszerint járt helyre kitétele." Mindhárom eset egy-egy módozatát jelöli meg a családi állás meghiúsításának ; s mindhárom, különnemű cselekvés által hajtathatik végre. Az eltitkolást több büntetötörvénykönyv külön írja körül. Ez abban áll, ha valaki, a kinek a gyermek, ápolás, vagy felügyelet végett átadatott vagy a ki azt véletlenül megtalálta, s magához vette, a szülők, illetőleg gondnokok, vagy más jogosítottak kívánatára, nem adja vissza, vagy nem mutatja meg. Az átadás, illetőleg elömutatás megtagadásának nem szükségszerüleg képezi indokát a családi állás meghiúsítása; de a mennyiben bizonyos perseveran54*