Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)

XVI. FEJEZET. A családi állásra vonatkozó bűntettek és vétségek. I. és II. mj. A családi állás elleni büntettek és vétségek. A kiüb. módosította akként, a mint a törvénybe átment. Ministeri indokok. A cselekmények, melyek a 243. §-ban megjelölvék, előfordulnak csaknem valamennyi nemzetközi szerződésben, melyeket a magyar állam, állami létének helyreállítása óta a közönséges bűntettesek kiadatása iránt a külállamokkal kötött. Az 1871: XXIV. törvényczikkel törvénybe iktatott kiadási szerződés Svéd- és Norvégországokkal, II. czikkének 4. pontja alatt; az ugyanazon évi XXV-ik törvényczikkel törvénybe iktatott kiadási szerződés az olasz királysággal II. czikkének 5. pontjában; az 1875-ik évi XXXVIII. törvényczikkel törvényeink közé felvett kiadási szerződés Oroszországgal hasonlóul a Il-ik czikk 3. pontja alatt a gyermekek családi állásának elvonására, vagy családi állásuk igazolásának meghiúsítására irányzott cselekményeket a kiadási büntettek közé sorozzák : a mi csalhatatlan bizonyítékát képezi annak, hogy a személynek megfosztása családi állásától, és az ezzel összekötött jogaitól, úgyszólván „jure gentium" büntettet képez, s a müveit népek, átalános erkölcsi érzülete és közös meggyőződése szerint, mindenütt büntetendő. írott törvényeink, igaz, csak a „larva"-ról és a „proditio paterni sanguinis"ról tesznek említést; de már BODÓ, gyakran idézett munkájának LXXXIV. czikkében szól: de plagiariis seu hominum interceptoribus, venditoribus et emptoribus XGVII. czikkének VI. §-a alatt pedig a következőket mondja: „Inter falsarios numeratur ille, qui partum alienum supponit alkui." Törvényre nem támaszkodik ugyan, sem az első, sem a második esetet illetőleg; az elsőre nézve, a jus divinum és a canon-jog képezik föforrásait, melyekhez mellékesen hozzáadja a szokásjogot is „et recepta consvetudine." A másodikat illetőleg, melynek a hamisítás közé sorozása egyenesen római eredetű, a következőket mondja; „Poena mulieris super partis suppositione convictae — jure civili (romano) capitalis est." Tehát erre vonatkozólag is hiányzik a tételes hazai törvény. HUSZTHY nem szól részletesebben a kérdéses cselekményekről, hanem munkájának mintegy záradául: „de delictis innominatis" feliratú XXXIV-ik czíme alatt, bizon}'os névtelen, határozatlan bűntettekről tesz említést, melyek közé a plágium és az expositio infantis is tartoznak: „Praeterea sunt et alia nonnulla delicta innominata, seu extraordinaria, ut sunt plagiariatus, expositio infantum, sufFocatio eorum culposa, et id genus similia." VUCHETICH pedig felveszi ugyan az „expositio infantis" bűntettét, de ámbár ez alatt két esetet külömböztet meg, mégis mindkét esetben csupán a kisded élete ellen irányzott, vagy annak életét veszélyeztető merényletet ismer fel. A