Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)

424 III. A btkv. tárgyalása részleteiben. gyermek-kitételnek azon esetéről, mely ennek életét egyátalán nem teszi ki veszélynek, azon esetről, melyben talán a remegő anya csak néhány lépésnyire elrejtőzve lesi, hogy ki találja meg gyermekét, a kinek születését ő a világ előtt bevallani nem bir bátorsággal, de a kinek életét kioltani, vagy veszélynek kitenni nincs szándékában : ezen esetről, melyben csakis a gyermek családi állása enyésztetik el, talán nyomtalanul, a nagy tudományú tanár egyátalán nem emlékezik meg. A praxis criminalis megállapításai sem tüzesetek, és nem kimerítők, ezen munka is csak az elfogott, elvitt, vagy eladott emberekről és gyermekekről szól. A családi állás elleni merénylet: e munkálatban sem hat keresztül, s nem jő kifejezésre. De daczára annak, hogy sem törvényeink, sem iróink nem emelik ki különösen a családi állásnak meghiúsítására irányzott bűntetteket, az mégis kétségtelen, hogy ugy a suppositio partus, valamint a gyermek elsikkasztása, kicserélése, s másnak oly czélból való átadása, hogy a gyermek származása napvilágra ne jöjjön: törvénykezési gyakorlatunk szerint mindig büntetendő cselekménynek tekintetett, s nem egy esetet lehet régibb gyakorlatunkból is idézni, melyben a megye följelentés vagy vád alapján, valamely gyermek származásának kiderítése végett, vizsgálatot rendelt. Az 1843-iki törvényjavaslat 23-kí fejezete alatt: „Az aíakosságról és a vérárulásról" rendelkezvén, ez alá sorozza azt is : „A ki oly czélzattal, hogy valakinek jogait kijátszhassa, vagy mást bármiként megkárosítson, szülést szinlett, s valamely idegen gyermeket a maga törvény és természet szerinti gyermeke helyett titkon felvett; valamint az is, a ki a fennemlitett czélzattal akár a maga gyermekét, akár másét idegen gyermekkel álnokul kicserélte." Látni való, hogy itt csak a „suppositio partus" és a gyermek kicserélése vannak megjelölve; míg a suppressio, az expositio, a sikkasztás, és az eltitkolás nem említtetnek. A gyermek-kitevésröl rendelkezik ugyan a II. fejezet, sőt a 147. §. megkülönbözteti azon esetet, melyben a gyermek azon czélzattal tétetik ki, hogy meghaljon, azon esettől, melyben a kitételnek nincs ezen czélja ; de ezenfelül is, a 145. §. a régi franczia suppression de part-hoz hasonló tényálladékot is emlit. Mindazonáltal a fejezet valamennyi intézkedései csak azt mutatják, hogy a kérdéses cselekmények bünösségi természetének meghatározásánál, inkább a gvermek életének veszélyeztetése lebegett a szerkesztők szeme előtt, mint egy másik, ettől különálló jognak megtámadása, t. i. a gyermek családi állásának meghiúsítása. Ez utóbbi tekintet, mint a büntetendő cselekmények egy egészen külön objectum elleni foglalatja, ugy látszik, 1843-ban egész valóságában még nem juthatott világos felismerésre. A jelen törvényjavaslat 243. §-a, csupán és kizárólag azon vonatkozásban veszi a szövegében megjelölt tetteket, a melyben azok, a filiatio kimutatásának meghiúsítására irányulnak. Az idézett szakasz csak is a családi állást tartja szem előtt, s a gyermekkitevésnek is csak ezen esetét emliti; kizárva azon esetet, melyben a kitétel szorosabb vonatkozásban áll a kitett gyermek életének veszélyeztetésével. Összefüggésben van a 243. §. eszméjével, a 244. §-ban megjelölt cselekmény is, a mely által szintén és első rendben a családi állás támadtatik meg; a nő