Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)

II. Rész. XV. Fejezet. Kettős házasság. — 25i— 253. §§. Hátra van még azon álláspont megjelölése és igazolása, mely a törvényjavaslat megállapításánál, a második házasság anyagi érvénytelensége tekintetében, a bigamiára vonatkozólag elfoglaltatott. Forog-e fenn kettős házasság, ha valamelyik házastárs érvényes házasságának fennállása alatt egy másik, de anyagilag érvénytelen házasságot köt? A látszólagos következetesség könnyen kész lehetne azon érveléssel, hogy a mi semmis magában, az semmis következményeiben is; s a mi nem gyakorolhat hatályt a létező állapotra az a büntetendő cselekménynek sem lehet tényezője. Igen könnyen állíttathatnék a következetesség legegyszerűbb szabályául, hogy a mint azon oknál fogva, mert a házasság semmis, kizáratik a bigámia büntette, midőn a semmiség a két házasság elsejére nézve forog fenn: épen ugy ki kell zárva lennie ezen bűntettnek az esetben is, ha a „de facto'' együtt fennálló házasságok másodika szenved az anyagi semmiségben. Ezen következetesség mindazonáltal csak látszólagos, s a különböző helyzetek kellő megfigyelése nélkül állitható fel. Az együttes házasságok közül ugyanis csupán egy lehet érvényes ; ha tehát az első érvényes: ez esetben a második már ez oknál fogva is mindig érvénvtelen lesz. A mennyiben tehát a második házasság érvénytelensége kizárná a bigámia bűntettét: ebből az következnék, hogy kettős házasság bűntette egyátalán nem foroghatna fenn ; mert az első, érvényes házasság fennállása alatt egy másik érvényes házasságnak megkötése a mi házassági törvényeink szerint nem képzelhető. A második házasságnál tehát már ezen indoknál fogva sem eshetik a bűntett criteriuma az utóbbi házasság érvényére. De ezen felül figyelembe veendő még egy indok. Az érvénves házasság fennállása, a házasfelek és ezek gyermekei közt jogot állapit meg. Az ezen házasság fennállása alatt kötött második házasság tehát ezen jogokat, a házastárs és netaláni gyermekeinek jogait támadja meg; az ily házasság a jogosultak családi állásának törvényellenes elfoglalását, sőt ezek vagyoni — esetleg örökösödési jogainak csorbítását jelenti, a jogosulatlanoknak a családba becsempészése által. Ezen szempont csakis az együtt fennálló utóbbi házasságnál merülhet fel: az elsőnél ez nem képzelhető; mert az oly személyek között létrejött házasság, a kik ennek létrejöttekor nincsenek házassági kötelékben, az első, akár érvényes, akár semmis házasság nem érint oly családi jogokat, melyek ennek létrejötte előtt fennállanának. Ez egy igen lényeges és jogi szempont által kifejezésre jutó különbség a két házasság közt. Ezen különbség — a második házasságnak ezen, jogot megtámadó természete és jelleme szintén és különösen indokolja azt, hogy e házasság anyagi érvénye nem fogadtatik el a kettős házasság bűntettének lételeme gyanánt. De ez utóbbi jelleme a cselekménynek képezi egyszersmind annak igazolását, hogy a kettős házasság többek által a családi állás elleni büntettek közé soroztatik. A helyzet tehát nem egy az első és az ennek fennállása alatt kötött második házasság közt. A helyzet ezen különböző voltából származik azon lényeges különbség, hogy a második házasságot illetőleg nem ennek anyagi érvénye, hanem csupán az érvényes házasságok megkötésére rendelt formák megtartás a'képezi a bűntett criteriumát. Valemennyi törvény, melyet fenntebb idéztünk, megfelel e szompontnak. Elhallgatva a többieket, csupán a zürichi törvénykönyvet, az olasz javaslatot emiitjük fel, melyek ugy mint a többi államok törvényei, csak is az első házasság érvényét emelik ki. A jelen törvényjavaslat tehát egy általánosan elfogadott szabály álláspontjára helyezkedik, midőn az együttes házasságok másodikának anyagi érvénytelenségét nem ismeri el oly tényezőnek, mely által a bigámia büntette vagy vétsége kizárassék. 53