Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)

II. Rész. XV. Fejezet. Kettős házasság. — 25i —253. §§. 413 érvénytelensége vagy semmisége, ha az ujabb házasság az érvénytelenségnek az illetékes bíróság általi kimondása előtt köttetett, nem zárja ki a kettős házasságot. Ellenben BERNER a kettős házasság bűntettének lényeges föltéteül tartja, „hogy az előbbi házasság érvényes lett legyen." A franczia code 340. czikke kételyekre, sőt magának a semmitoszéknek is, ellentétes határozásokra adott alkalmat. E kételyek és ellentétek azonban megszüntetettek az ujabb judicatura, s a legkitűnőbb jogászok azon megállapitásai által, melyek szerint a semmis házasságra, habár ennek bíróságilag semmissé nvilvánitása előtt bekövetkezett második házasság, nem tekintetik bigamiának. „A törvény azt akarja, mondja HÉLIE, hogy a tettes, a második házasság megkötésekor, házassági kötelékben lett légyen; a házasság azonban csak az esetben állapit meg valódi köteléket, ha érvényesen köttetett; de ha semmiség rejlik a házasságban: ez esetben nem szükséges azt felbontani, mint a törvény akarja; mert a semmis házasság nem bontatik fel, hanem csupán az mondatik ki, hogy nem létez." Közbevetőleg emiitjük meg, hogy ugyanezen indokokat érvényesíti BERNER is, a német bűntetőtörvénykönyv kérdéses határozmányára vonatkozó nézetének támogatásául: „Eine nichtige erste Ehe— ezek a szerző szavai — ist aber keine Ehe. Sie kann nicht aufgelöst, sondern nur für nichtig erklart werden. Es fehlt alsó am Objekte für das Verbrechen der Doppelehe." A franczia törvény valódi értelmét a következő állitmányban határozza meg HÉLIE: „Midőn a törvény az első házasság kötelékét követelte, csak is komoly és érvényes házasságról akart szólani; nem elég tehát, hogy házasság álljon fenn; mert ha a vádlott azt semmisnek állítja, ez esetben csak is az ezen állításra vonatkozó bizonyítékoknak megbirálása képezheti az ítélet alapját." Ugvanazt s a kérdésben rejlő tételek éles kiemelésével bizonyítja MERLIN is, s az ellenkező felfogásról azt mondja, hogy a rendszer, mely oly rabsurd" eredményekre vezet, ép ugy nem lehet összhangzásban a törvénynyel, a mint nincs Összhagzásban az észszel és az emberiséggel. „Un systeme qui conduit a des resultats aussi absurdes, ne peut pas étre plus d'accord avec la loi, qui il ne l'est avec la raison et l'humanité.-' Ezen igazolt és helyes álláspontnak a franczia törvények rendszeréből származó következménye az, hogy a párisi semmitöszék, előbbi vergődéseinek helyreigazítása után, az első házasság érvényességét „question prejudicielle-"nek mondotta ki, mely fölött előbb a polgári birónak kell határoznia, mielőtt még a büntető bíróság kettős házasság miatt, a vád alá helyeztetést elhatározhatná. A „ques'ion prejudicielle" természete, a mint ezt már az átalános indokolásban is megérintettük, s a mint ezt, a mi 1843-ik évi b. t. tervezetünk 235. §-a is kifejezi, az, hogy a büntető bíróság eljárása és ítélete fel van függesztve, a polgári bíróságnak egy a büntetőjog alkalmazhatására nézve lényeges, előzetes kérdés fölött hozandó ítéletétől. A jelen esetben tehát a „question prejudicielle" értelme az, hogy az első házasság érvényét a polgári birónak kell külön eljárás, bizonyítás és ítélet tárgyává tennie. Ha a polgári bíróság, jogérvényes határozatával semmisnek mondotta ki az első házasságot: ez által el van vonva azon egyedüli alap, a melyen a büntető bíróság, a bűntettnek lételét megállapíthatná; sőt el van vonva a bűnvádi