Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)

412 III. A btkv. tárgyalása részleteiben. már meghalt, s gyermekeket hagyott hátra, a kiknek ujabb házasság általi törvényesítése most már lehetetlen volt. Számtalan volt a család, melynek nyugalma ekként megzavartatott; nagyok és számosak az érdekek, melyek ezen esemény által érintettek és kérdésessé váltak. A megyés püspök, a kedélyek megnyugtatására, egy rendeletet bocsájtott közzé, melyben az álszerzetes assistentiája mellett kötött házasságokat érvényeseknek nyilvánította. A püspöknek nincs ugyan valamely rendkívüli hatalma, mely öt arra képesítené, hogy az eredetileg érvénytelen házasságot későbbi megerősítés által, s rendeleti uton érvényessé változtathassa. Ez okból az említett püspöki rendelet, a felmerült bonyodalmakat elintéző hatósági cselekménynek nem volt tekinthető, s a házasságok érvénye vagy érvénytelensége ezután is, az egyházjog által megállapított rendelkezések értelmétől maradt függővé. Szerencsére az egyházjog, különösen az ennek adott értelmezés szerint, az álszerzetes közreműködésével kötött házasságok valóban érvényesek voltak; az álszerzetes ugyanis ugyanazon physicai személy lévén, a ki a kérdéses cselekményre az egyházi hatóság által felhatalmaztatott, és ennélfogva „titulus coloratus"-sal bírt; de továbbá ugyanazon álszerzetes átalánosan a valódi parochusnak tartatván: ezen körülmények az egyházi jog szerint elegendő alapjait képezik annak, hogy az ezek találkozása mellett, habár nem lelkész előtt, vagy habár excommunicált személy előtt kötött házasságok érvényeseknek tekintessenek. „Schwieriger ist der Fali — mondja PHILLIPS, hivatkozva CARRlÉ-re, KUTSCHKERRE és több érdekes esetre — wenn der Pfarrer sich unrechtm'ássig ím Besitze seines Beneficiums befindet; hier ist die Abschliessung der Ehe in seiner Gegenwart für giltig zu erachten, wenn er allgemein für den rechtmassigen Pfarrer gehalten wird (parochus putativus) und einen sogenannten titulus coloratus hat, durch welchen gleichsam die unrechtmassige Erwerbung des Beneficiums verdeckt wird." Ha tehát azon számosok közül, a kik az álszerzetes jelenlétében, s egyházi közreműködése mellett kötöttek házasságot, valamelyik az emiitett körülményt felhasználva, újabb házasságra lépett volna: ez ellen, mint az érvényes házasságnak fennállása alatt, másik házasságot kötött személy ellen a kettős házasság büntette, jogosan meg lett volna állapítva. A felhozott esetben még a tévedés sem szolgálhatott volna mentségül, mert a püspöki rendelet után ezen kifogás, a jóhiszeműség látszatával sem bírhatott. Egyébiránt a roppant feltűnést s nagy nyugtalanságot okozott eset minden hátrányos következmények nélkül maradt; sőt az emiitett incidens a kettős házasságok statistikáját sem szaporította. Az utóbb felhozott mindkét esetben az előbbi házasság érvénye vagy érvénytelensége, az ennek megkötése körül előfordulható alaki körülményekből vétetett taglalás alá. Joggal felmerülhet tehát a követelés, hogy a törvényjavaslat álláspontja, az előbbi házasság anyagi érvénytelenségének szempontjából is kiemeltessék és indokoltassék. Elkövettetik-e bigámia, ha az anyagilag érvénytelen házasságra lépők közül valamelyik vagy mindkettő a házasság felbontása, illetőleg semmissé nyilvánítása előtt ismét házasságot köt? A német büntetötörvénykönyv szempontjából a kérdés nem vitátlan. Többen ezek közt SCHWARZE és SCHÜTZE is, azon nézetben vannak, hogy az előbbi házasság