Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)

330 III. A btkv. tárgyalása részleteiben. A mi törvényjavaslatunk kiemelt rendelkezése, melyet egyébiránt GLASER a zürichi javaslat 78. §-ánál indítványozott, megoldja a nehézséget a nélkül, hogy e végett e tettest és segitőt összezavarni s a fogalom eröszakolását el kellene fogadni. A 198. §. a forgalombavitel azon eseteiről intézkedik, melyekben : vagy a hamisítóban nem volt meg a hamisításkor a szándék, hogy a hamisítványokat forgalomba vigye; vagy az, a ki a már kész hamisítványoknak forgalombavitelét czélozza azoknak sem készítője, sem megrendelője, sem pedig segédje a hamisítónak. Mindkét rendelkezés lényegesen szükséges; mindkettő által újabban kifejeztetik, hogy ezen bűntettnél a forgalombavitel képezi az elhatározó elemet, s következőleg az, a ki ezt eszközli, akármi czélból készítette vagy készíttette a hamispénzt: csupán és pusztán a forgalombavitel által, a pénzhamisításnak tettesévé válik. „behoz" ez vonatkozik a külföldön készült hamispénzekre. „átvesz" ez megjelöli az esetet, ha elárusitás, beváltás, értékesítés végett adatik át neki a hamispénz, és ö azt e czélból átveszi. Nem kívántatik, hogy ezt önérdekből tegye ; habár semmi haszna sincs az értékesítésből, a bűntett még is meg van állapítva. „megszerez", ha megveszi a végett, hogy azt valódi pénz gyanánt a forgalomba hozva, a különbözeten nyerjen. [2.] Ministeri értekezlet. (Mj. 198 — 199. §§. - Tsz. 206—207. §§.) Csemegi Károly államtitkár megjegyzi, hogy a 198. és 199. §§-ok kiegészítik egymást. A 198. §. első pontja azon esetre vonatkozik, midőn valaki maga készített hamis pénzt, de akkor a midőn készítette, nem volt arra elhatározva, hogy azt forgalomba hozza; a 2. pont pedig azon esetet tartja szem előtt, melyben nem a vádlott készítette a hamis pénzt, hanem egyetértett annak készítőjével, vagy a készítés részesével. Mindkét pontban a dolus subsequens forog fenn. A 199. §. pedig azon esetre vonatkozik, midőn nem történt szövetkezés senkivel, hanem a vádlott mégis tudja, hogy a pénz, melyet forgalomba hozott, hamis volt. Ide tartozik azon eset, midőn a hivatalszolga a vizsgáló bírótól a hamis pénzjegyeket ellopja, és azokat forgalomba hozza, továbbá azon eset, midőn valaki a pénzhamisítóktól lopja el a hamis pénzt, és azt forgalomba teszi. Funták Sándor ügyvéd felveti azon kérdést: hogy mi történik azon esetben, ha valaki nagyobb értékű pénzt csinál, mint a milyen a valódi? Csemegi Károly államtitkár erre megjegyzi, hogy ez ép ugy pénzhamisító, mint bárki más. A criterium nem az érték, hanem az, hogy a forgalombahozás czéljából készittetett-e a hamis pénz? Ha igen: akkor minden esetre büntetendő. Maga a fejezet elhelyezése is mutatja ezt, mert nem a vagyon elleni büntettek, hanem a közérdek elleni büntettek közt foglal helyet. Ha valaki pl. szórakozás kedvéért készit pénzt, azon czél nélkül, hogy azt fogalomba tegye : ezen cselekmény nem tartozik a büntetőtörvénykönyv keretébe; de minthogy ez mégsem minden veszély nélküli cselekmény, a rendőri büntetötörvénykönyvben van intézkedés róla. Ugyanezen eset foroghat fenn, ha valaki pl. számlákat vagy markokat készit, melyek által könnyen hivők tévedésbe ejtethetnének. A mi javaslatunk azonban a legtöbb külföldi javaslatok után indulva, ezt csak azon esetben bünteti, ha ezen jegyekkel valaki csalást követ el. Megemlíti még szóló, hogy a külföldi büntetötörvénykÖnyvek ide vágó rendelkezései leginkább abban térnek el