Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)

22 III. A btkv. tárgyalása részleteiben. De tovább megy az indokolás, és azt mondja, hogy „az ily mellőzés tetszés sze­rinti erőszakoskodásnak és büntetlen megtámadásnak tenné ki azon tényezőt, melyben fennállásunk, individualitásunk, nemzetközi hatásunk garantiáját ismerte fel a törvényhozás." Ezen tényező t. i. a velünk szövetséges Austria megoltalmazásáról volna tehát szó. Már én azt hiszem, hogy erről épen nem szükséges ez uton gondoskodni, mert az osztrák császárnak mindig módjában lesz a maga alattvalóit megvédeni, ha a magyar király alatt­valói azok ellen valami erőszakos megtámadásokat megkísérteni akarnának. Azt mondja továbbá, hogy „ezen alaptörvény szerint a monarchia másik fele vér­rel és pénzzel tartozik oltalmaznia a mi területünket, ha az megtámadtatik, mi is viszont a monarchia másik államának területét, a mi tehát actiót von maga után, ha megsértetik : azt büntetlennek nem tekintheti a büntető törvénykönyv." Ebből tehát az következik, hogy ha két állam egymással szövetséget köt, azonnal szükséges, hogy a büntető eljárásra nézve is cartelt csináljon egymással. Hogy erre a t. képviselő ur ismereteinek gazdag tárházából példát idézhetne, alig hiszem. Azt mondja továbbá, hogy a törvényjavaslat e tekintetben követte már az 1848-iki törvényekben világosan kifejezett eszmét, és alkalmazta az 1848. XVIII. t.-cz. 6. §-ának megállapodását. Az idézett törvény ugyanis egyenlően bünteti azt, ki az emiitett kapcso­latnak tettleges felbontására izgat, azzal, ki a magyar állam egysége ellen vét. En erre vonatkozólag bátor vagyok kijelenteni, hogy én a t. képviselő ur ezen argumentatióját szívesen elfogadom a magam részéről egy feltétel alatt, azon feltétel alatt t. i., hogy híven méltóztassék idézni az 1848-ik törvénynek ide vonatkozó passusát, s azt azon módon mél­tóztatik felvenni a büntető törvénykönyvbe, mint ott van, olt t. i. világosan ki van jelölve az, hogy „a ki az uralkodó ház közösségében rejlő birodalmi kapcsolat ellen izgat." Én — ha igy fogna is beigtattatni a büntető törvénykönyvbe e passus, akkor se tartanám cor­rectnek, olyannak tartanám, hogy annak itt nincs helye ; de csak azért, hogy mindazok után, a mik történtek, a magyar törvénykönyvben ily világosan be legyen igtatva a perso­nál unió, egy szót sem fogok szólni bevétele ellen. Végül csak még egy passusát legyen szabad az indokolásnak idézni, s ez a következő: „Mindenütt, a hol hasonló, a törvényes kapcsolatot oltalmazó, intézkedések tartalmaztatnak. csakis sanctio czéloztatik adatni a létező jogrendszernek, s rendszeres viszonylatba hozatnak a közjogi tételek a büntető törvénykönyvvel. Az emiitett intézkedé­sek sokszerü folyománya államjogunknak, s ezek nélkül államrendszerünk oltalma nem lenne teljes." Itt van, t. ház, a dolog nyitja, a létező jogrend, azaz közösügyes rendszer, s önök­nek ezen alapuló párturalma az, amit biztosítani kell! Azért hozták e kemény büntetéseket, hogy sánczolják körül a közösügyes rendszert, s az önök párturalmát! Azért kívánják megszoritni, megsemmisíteni a sajtószabadságot! Azért kívánják e kemény büntetéseket adni a bécsi kormány kezébe ! Azért hozták be e tárgyat a törvénykönyvbe, hogy ezzel megvessék ágyát ama botrányos 173. §-nak, melyben kimondatik, hogy 1—5 évig terjed­hető rabsággal büntetendő az, a ki a mostani helyzetnek megváltoztatására békés uton és alkotmányos eszközökkel törekszik!! (Elénk helyeslés a szélső balfelöl. Ellenmondás jobbfelöl.) Ez az a magas legislatorius hivatás, mely e törvénykönyv megalkotásában törek­szik. Ezért oly sürgős e törvényjavaslat keresztül vitele; ezért kapatott fel az a phrasis, hogy büntető codex nélkül tarthatatlan az állapot! A mult országgyűlés végén a választásokkal szemben szűkség volt megalkotni az akkori választási törvényt; a most következő választásokkal szemben szükség van erre a törvényre. Nagy praetensiókkal lép fel e törvényjavaslat s elismerésüket és dicsőítésüket nyilvánítják az 1843-iki munkálat irányában, természetesen csak azért, hogy minél jobban kiemelhessék saját csinálmányuknak érdemét, mint a mely hasonlithatlanul jobb ; de most

Next

/
Oldalképek
Tartalom