Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)

22 III. A btkv. tárgyalása részleteiben. De tovább megy az indokolás, és azt mondja, hogy „az ily mellőzés tetszés szerinti erőszakoskodásnak és büntetlen megtámadásnak tenné ki azon tényezőt, melyben fennállásunk, individualitásunk, nemzetközi hatásunk garantiáját ismerte fel a törvényhozás." Ezen tényező t. i. a velünk szövetséges Austria megoltalmazásáról volna tehát szó. Már én azt hiszem, hogy erről épen nem szükséges ez uton gondoskodni, mert az osztrák császárnak mindig módjában lesz a maga alattvalóit megvédeni, ha a magyar király alattvalói azok ellen valami erőszakos megtámadásokat megkísérteni akarnának. Azt mondja továbbá, hogy „ezen alaptörvény szerint a monarchia másik fele vérrel és pénzzel tartozik oltalmaznia a mi területünket, ha az megtámadtatik, mi is viszont a monarchia másik államának területét, a mi tehát actiót von maga után, ha megsértetik : azt büntetlennek nem tekintheti a büntető törvénykönyv." Ebből tehát az következik, hogy ha két állam egymással szövetséget köt, azonnal szükséges, hogy a büntető eljárásra nézve is cartelt csináljon egymással. Hogy erre a t. képviselő ur ismereteinek gazdag tárházából példát idézhetne, alig hiszem. Azt mondja továbbá, hogy a törvényjavaslat e tekintetben követte már az 1848-iki törvényekben világosan kifejezett eszmét, és alkalmazta az 1848. XVIII. t.-cz. 6. §-ának megállapodását. Az idézett törvény ugyanis egyenlően bünteti azt, ki az emiitett kapcsolatnak tettleges felbontására izgat, azzal, ki a magyar állam egysége ellen vét. En erre vonatkozólag bátor vagyok kijelenteni, hogy én a t. képviselő ur ezen argumentatióját szívesen elfogadom a magam részéről egy feltétel alatt, azon feltétel alatt t. i., hogy híven méltóztassék idézni az 1848-ik törvénynek ide vonatkozó passusát, s azt azon módon méltóztatik felvenni a büntető törvénykönyvbe, mint ott van, olt t. i. világosan ki van jelölve az, hogy „a ki az uralkodó ház közösségében rejlő birodalmi kapcsolat ellen izgat." Én — ha igy fogna is beigtattatni a büntető törvénykönyvbe e passus, akkor se tartanám correctnek, olyannak tartanám, hogy annak itt nincs helye ; de csak azért, hogy mindazok után, a mik történtek, a magyar törvénykönyvben ily világosan be legyen igtatva a personál unió, egy szót sem fogok szólni bevétele ellen. Végül csak még egy passusát legyen szabad az indokolásnak idézni, s ez a következő: „Mindenütt, a hol hasonló, a törvényes kapcsolatot oltalmazó, intézkedések tartalmaztatnak. csakis sanctio czéloztatik adatni a létező jogrendszernek, s rendszeres viszonylatba hozatnak a közjogi tételek a büntető törvénykönyvvel. Az emiitett intézkedések sokszerü folyománya államjogunknak, s ezek nélkül államrendszerünk oltalma nem lenne teljes." Itt van, t. ház, a dolog nyitja, a létező jogrend, azaz közösügyes rendszer, s önöknek ezen alapuló párturalma az, amit biztosítani kell! Azért hozták e kemény büntetéseket, hogy sánczolják körül a közösügyes rendszert, s az önök párturalmát! Azért kívánják megszoritni, megsemmisíteni a sajtószabadságot! Azért kívánják e kemény büntetéseket adni a bécsi kormány kezébe ! Azért hozták be e tárgyat a törvénykönyvbe, hogy ezzel megvessék ágyát ama botrányos 173. §-nak, melyben kimondatik, hogy 1—5 évig terjedhető rabsággal büntetendő az, a ki a mostani helyzetnek megváltoztatására békés uton és alkotmányos eszközökkel törekszik!! (Elénk helyeslés a szélső balfelöl. Ellenmondás jobbfelöl.) Ez az a magas legislatorius hivatás, mely e törvénykönyv megalkotásában törekszik. Ezért oly sürgős e törvényjavaslat keresztül vitele; ezért kapatott fel az a phrasis, hogy büntető codex nélkül tarthatatlan az állapot! A mult országgyűlés végén a választásokkal szemben szűkség volt megalkotni az akkori választási törvényt; a most következő választásokkal szemben szükség van erre a törvényre. Nagy praetensiókkal lép fel e törvényjavaslat s elismerésüket és dicsőítésüket nyilvánítják az 1843-iki munkálat irányában, természetesen csak azért, hogy minél jobban kiemelhessék saját csinálmányuknak érdemét, mint a mely hasonlithatlanul jobb ; de most