Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)

II. Rész. I. Fejezet. A felségsértés. 126—r38. §§. — A képviselőház tárgyalása. Ez egyik föoka annak, melynél fogva ezen §-okat ugy a mint van, részemről el nem fogadom. Van azonban még egy nagy fontosságú tárgy, a mely hasonló indokot képez előttem, és ez az, hogy ezen codexben a felségsértés és hűtlenség keretébe belefoglaltatott a „....„ . , közös birodalom, az osztrák-magvar monarchia, illetőleg ezen monarchia Közjogi ellenvetések. , ni,.. /• , , másik tele, illetőleg az ezek ellen elkövetett felségsértés es hűtlenség. Hát mit teszünk akkor: mikor a büntető codexbe mindezt belefoglaljuk? Nézetem szerint nem egyebet, mint azt, hogy beczikkelyezzük az osztrák-magyar monarchia fogalmát, ellene a fenálló törvényeknek, melyek Magyarország közjogi állását ekként defineálják : Ausztria és Magyarország. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Decretáljuk, hogy a magyar ember a közbirodalom, Austria, Tirol, Csehország ellen követhet el hűtlenséget, decretáljuk, hogy az épen olyan hazaárulás, mintha valaki saját hazánk és társországai érdeke ellen akarna valamit elkövetni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Méltóztassanak meghinni, a magyar nép józan esze, ép érzéke, ha ez igy lesz, sohasem fogja a hazaárulást, felségsértést és a törvénybe iktatott hűtlenséget, mely jelenleg az anyagyilkossággal egyenlő, egyébnek mint fictiónak tekinteni. (Ugy van : a szélső baloldalon.) Nem képtelenség az, hogy, ha például módom és akaratom lenne, hogy conspirálják Olaszországgal arra nézve, hogy Déltirol Austriától elszakittassék és Olaszországhoz csatoltassék, ez épen olyan hazaárulásnak tekintetnék, mintha azt akarnám, hogy a Vojvodina vagy a Bánság Magyarországtól elszakittassék és Szerbiához csatoltassék. (Tetszés a szélső baloldalon.) Ha például én arra törekedném valami módon, hogy Austria német tartományai szakittassanak el és egyesüljenek Németországgal és az osztrák dynastia maradjon egyedül nekünk, hát akkor ugyanazon hazaárulásnak bűnét követném el, mintha behívnám az oroszt és conspirálnék arra, hogy Magyarországot darabolja fel, vagy semmisítse meg. Miután t. ház, én ezen tárgyat igen nagy fontosságúnak tartom, méltóztassék megengedni, hogy reflectáljak röviden azon indokolásra, melylyel a törvényjavaslat ezen részei kisértetnek. Az indokolásban azt mondja igen t. képviselőtársam, Csemegi, — bocsánatot kérek, hogy öt megneveztem, — de én azt hiszem, hogy minek játszunk ott bújósdit, hiszen igen jól tudjuk, hogy honnan erednek azon kis kacsák, melyeket most a t. előadó ur szíves nevezgetni, ugy, hogy tegnap kénytelen volt Hegyesy képviselőtársam módosítása alkalmával még a vízbe is utánok menni e kis kacsáknak. — Azt mondja az indokolás, hogy „a büntető törvénykönyv nem alkot államjogot, feladata erre vonatkozólag csupán az, hogy a létező viszonyokat nyomatékkal fentartsa." Én ezen okoskodást helyesnek el nem ismerhetém, mert államjogot alkot minden passusa a törvénynek, bárhol forduljon elő közjogi tárgy, és nagyon jól tudjuk, hogy nekünk akkor, midőn államjogaink feladásáról van szó : csak a kis ujjúnkat kell mutatni, amott megragadják az egész kezet. Jól tudjuk, hogy az 1848-iki törvényekbe is csúsztak be bizonyos passusok a monarchia összetartozásáról, és mit mindent nem alapítottak ezekre? Beismeri ezt maga a tisztelt államtitkár ur is, mint ezt mindjárt ki fogom mutatni. Azt mondja továbbá az indokolás: „sarkalatos törvényeink hazánk és a monarchia másik fele közt szoros meghatározott kapcsolatot állapítottak meg: e kapcsolatot, mely már a sanctió pragmatikában talál kifejezést, nemcsak államjogi, hanem állami alapzatunk egyik leglényegesebb tényezője is. Ezt nem mellőzheti a büntető törvénykönyv." Azt hiszem, hogy mindeddig mellőzte, és 150 év óta fennáll sértetlenül a pragmatika sanctió. Nem tartották ezt szükségesnek apáink, kik az 1843. javaslatot készítették, és azért azt, hogy nem akarta volna biztosítani, mert nem volt erre vonatkozó passusa a büntető javaslatnak, azt hiszem, azt állítani nem lehet.