Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)
16 III. A btkv. tárgyalása részleteiben. datik: a kísérlet helyes fogalmazása szerint egyszerűen és minden mesterkélés nélkül, a büntetötörvénykönyv 43. §-ának megfelelő kísérlet megkezdését képezik. Követte a törvényjavaslat az 1843-ki tervezetünk rendszerét is, mely szintén nem ismer különbséget a felségsértést megállapitó és ezt meg nem állapító kísérleti cselekmények között. B) A kísérletet illetőleg azon kérdés marad még fenn: vájjon a 125. §. 4. pontjának szövege, és a 126. §. első bekezdésének ettől eltérő szövegezése nem adhatnak-e okot a félremagyarázásra? s különösen a 126. §. nem fog-e akként magyaráztatni, hogy ez ellentétben a 125. §-al nem terjed ki az egész kísérletre ? Ettől alig lehet tartani. De igenis tartani lehetett volna ezen eset bekövetkezésétől: ha a 126. §. első bekezdésének hordereje, ezen határozó által „közvetlenül" tüzetesebben nem körvonaloztatik. A 125. §. 1., 2., 3. pontjainak eseteiben oly büntetendő cselekményekről van szó, melyek eltekintve a személytől, a ki ellen közvetlenül elkövettetnek, ismérvei szerint a törvényjavaslatban meg vannak határozva. Ezen esetek mindegyikére nézve megmondja a törvény, hogy mely cselekvések által követhetők el. A gyilkosság, az emberölés, a testi sértés, a személyes szabadságnak korlátozása: ismert fogalmak a törvény szerint. Ha e büntettek vagy vétségek a király felséges személye ellen követtetnek el: a cselekmény in matéria nem változik; csupán más szempont alá jut, és más büntetéssel büntettetik. Ha tehát ezekre nézve kimondatik, hogy a kísérlet is úgy büntettetik, mint a bevégzett bűntett: ezzel minden világos, minden határozott; ez esetben egy, a törvényben előre megállapított és ismérvei szerint megjelölt eszme áll előttünk. E cselekményekre nézve lehet tehát igen egyszerűen azt mondani, hogy elkövettethetnek a kísérlet által is. Nem úgy áll a dolog a 126. §. eseteit illetőleg. Melyek azon cselekvések, a melyek által egyike vagy másika az itt felsorolt tetteknek elkövethető: azt senki sem határozhatja meg. Kimerithetlenek a cselekvések alakulásai és módozatai, melyek által forradalom elkövethető, vagy melyek az ország területének elszakitását eszközölhetik. A 126. §. esetetek illetőleg tehát, csakis a cselekvések irányát lehet megjelölni. Nem lévén meghatározható a formaszerü tett, mely a bűntett ismérvét, vagy azon tettek, melyek együtt vagy külön a bűntettnek tényező elemeit képezik: az egész szakasz szövegezésénél más alakot kellé választani, mint a 125. §-nál. De az alaknak olyannak kell lenni, hogy tekintve a bűntett veszélyességét, átfoglalja ugyan a kísérletet: mindazonáltal a vonal tovább ne terjedjen, mint a kísérletnek a 64. §. szerinti fogalma. Ha egyszerűen az mondatik : „A felségsértés bűntettét képezi azon cselekmény is, mely arra van irányozva,,: ez átfoglalná ugyan a bevégzett büntettet és a kísérletet is; de átfoglalná egyszersmind valamennyi előkészületi cselekményt; sőt átfoglalná a felségsértésre irányzott egyszerű, titkos, bár az első felemlitéskor a felszólított által visszautasított, és így teljesen és minden eredmény nélkül maradt puszta felhívást is. Mert hiszen a felszólítás is cselekmény, és iránya: a felségsértés elkövetése volt. Korlátozni kellett tehát a felségsértés elkövetésére irányzott cselekvések e helytelen kiterjedését akként, hogy a szakasz hatálya, csakis a büntetendő kísérletnél vegye kezdetét.
