Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)

II. Rész. I. Fejezet. A felségsértés. 126—138. §§. — Ministeri indokok. De BEENER sem ismeri el a kettéválasztást, s ámbár a 82. §. szövegét hibásnak tartja; de azt, hogy a kísérlet ezen szakasz által kettéválasztatott volna, mégsem emliti; söt miután a 80. §. szövegezését nyilvánítja helyesnek: kétségtelen, hogy az ebben kifejezett azon eszmével, mely az egész kísérletet átÖvedzi, teljesen egyetért. „Jedenfalls ist es richtiger — mondja e kitünö tudós — wenn man sagt, dass der Versuch schon mit der Strafe des vollendeten Verbrechens belegt werden solle (§. 80.), als wenn man sagt dass durch das Unternehmen das Verbrechen vollendet werde (82. §.) ; denn bei der ersten Fassung bleiben alle Begriffe in ihrer natürlichen Ordnung, so dass ihre wissenschaftliche Handhabung wahr ist; wogegen bei der zweiten Fassung die wissenschaftliche Ordnung umgekehrt, und damit die nur auf dieser beruhenden wissenschaftlichen Grundsatze in ihrer Anwendung zweifelhaft gemacht werden." Törvényjavaslatunk álláspontja, a felségsértés kísérletét illetőleg, közös Európa valamennyi büntetőtörvénykönyvéve]; az angol törvényeknek sokkal meszszebb terjedő rendelkezéseit ide nem számítva. És ha már igen fontos érv maga azon tény, hogy az elfogadott megállapítás, az egész polgárosult világnak szentesítése alatt áll: mindazonáltal ezzel nem tartották magukat az illetők felmentve a megállapítás jogosultságának átvizsgálásától, az e mellett szóló egyéb okok szempontjaiból. A felségsértés által az állam megsemmisítése czéloztatik; tehát azon bűntett, mely foglalatja és összegezése valamennyi más bűntetteknek. A ki ezt merényli, a kinek merénylete annyira halad, hogy a bűntett véghezvitelét tettleg megkezdette : az már ez által elkövette a legsúlyosabb bűntettet, s a szerint, a mint az állami lét egyik vagy másik ágára irányozta támadását, erre vonatkozó bűnössége alig fokozható. A felségsértés fogalmát és büntetését megállapító törvények által az állam önmaga lételét védelmezi, az erkölcstelen gonoszok, a bérencz árulók s a dőre fanatikusok ellen. Azon megállapítása a törvénynek, hogy a kísérlet épen úgy büntettetik, mint a bevégzett bűntett: e védelem hatályát fokozza. Ez szemközt a merénylet rendkívüli gonoszságával és veszélyességével, az igazságban is megtalálja jogosultságát. De végre fontos marad mindig Catonak fennebb közölt enunciatioja is: „Hoc nisi provideris ne accidat, sí evenit, frustra judicia implores." Indokát találja a felségsértés kísérletének szétválasztás nélküli bevétele a felségsértés tényálladékát alakilag megállapító cselekményekbe, még abban is, hogy a szétválasztás esetére hiányzik minden biztos és tüzetes meghatározás arra nézve: hol végződik a határ, mely azon véghezviteli cselekményt, mely kísérlet marad, elválasztja azon véghezviteli cselekménytől, mely alakilag a bevégzett bűntettbe olvad be? Ily fontos kérdést, mely esetleg élet és halál fölött dönt: nem lehet meghatározás nélkül hagyni; erre pedig a ketté választásnak megjelölése ezen szó által „közvetlenül", nem elégséges. Kimutatta ezt különösen KNITSCHKY, a ki a JOHN és SCHÜTZE által, az ö szempontjuk védelmére felhozott példákban igazolta, hogy azon cselekmények, melyek nem „közvetlen" véghezviteli cselekményeknek tartatnak: tulajdonképen előkészületi cselekményeket képeznek; míg ellenben azok, melyekkel a bűntett véghezvitele közvetlenül megkezdettnek mon-