Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)

III. A btkv. tárgyalása részleteiben. czélba. Nagy nyomatékkal esik a mérlegbe továbbá a porosz legfelsőbb törvényszék megállapítása is, mely formailag a Hochverrathnak szintén csak egy és osztatlan kísérletét ismeri. Nem változott a kérdés a német birodalmi büntetotörvénykönyv 8* § a által sem. A felséggyilkosságot illetőleg nem forog fenn vita, erre nézve a 80. §. világos. A kérdés csak az: hogy a 81. §-ban felsorolt árulási eseteknek kísérletére nézve, a 82. §. által hozatott-e oly megállapítás, mely a kísérletet kettéválasztja ? A 82. §. szövege, mint említtetett, s mint ezt az egyszerű Összehasonlítás igazolja : csaknem mindenik betűjére nézve azonos a porosz büntetotörvénykönyv 62. §-ával. Midőn az északnémet szövetség számára a büntetőtörvénykönyv tervezete készíttetett: az illetők teljes tudatával birtak annak, hogy a legfőbb ítélőszék miként magyarázta a porosz büntetotörvénykönyv 62. §-át. Ha a kormány, mely a javaslatot előterjesztette nem osztotta volna az Obertribunal nézetét: okvetlenül oly szöveget hozott volna javaslatba, mely az idézett értelmezés lehetőségét kizárja. De sem az első, sem a második javaslat nem mutatják azt, hogy a kormány, a fennálló praxissal ellentétes irányban akarta volna meghatározni a Hochverrath terjedelmét; sőt miután a törvénykönyv 82. §-a a második javaslat alapján ezen lényeges kérdésben azonos a porosz 62. §-szal; s miután sem az indokokban, sem a törvényhozási tárgyalások alatt felmerült körülményekben semmi sem találtatik, a mi az addig érvényben volt felfogásnak helytelenítését fejezné ki : e tényekből joggal lehet következtetni, hogy az előbbi porosz törvény szövegének elfogadása épen abban találja indokát, mert a judicatura által ennek adott értelem, az északnémet törvényhozás felfogásával és helyeslésével találkozott. Mi indokolhatta, mi igazolhatta volna különben a porosz 62. §. szövegének átvételét az északnémet büntetotörvénykönyv 82.'§-ába ? Lehetetlen föltenni, lehetetlen elhinni, hogy a törvényhozás, csaknem 20 évvel azután, hogy a porosz büntetőtörvénykönyv életbe lépett, s az után, hogy ezen törvény kérdéses helye a legfőbb bíróság által az alkalmazásban értelmeztetett: változatlanul vette volna át a szakaszt, ha annak más értelmet akart volna tulajdonítani, mint melyet az a törvénykezési gyakorlatban nyert. Ezen szempont döntőnek tekintetett az idézett törvény értelmére nézve akkor, midőn a magyar törvényjavaslatban, a felségsértés kísérletének eszméje és büntetése iránt állást kellé foglalnia. A nézet, a fenn kiemeltek alapján az volt: hogy a mint Európában sehol, ugy a porosz, illetőleg a német büntető törvénykönyvben sem tétetik különbség a felségsértés kísérletének két osztálya között. Megerősíttetett e vélemény még az által is: hogy a szász büntetötörvénykönyvnek nemsokára a porosz büntetotörvénykönyv után létrejött revisiójában nemcsak nem osztatik kétfelé a kísérlet, hanem világosan kimondatik, hogy a felségárulás kísérlete, bevégzett felségárulásnak tekintetik, s az előkészítő cselekmények mint kísérlet büntettetnek. Hasonlóul a porosz büntetőtörvénykönyv után 10 évvel hatályba lépett, s nagy gonddal és alapos tudománynyal előkészített bajor büntetotörvénykönyv sem ismeri a kísérletnek kettéválasztását; holott nem lehet kétség a felett, hogy ha a porosz büntetotörvénykönyv kettéválasztotta volna a felségárulás kísérletét : ez a később készült német büntetőtörvénykönyvekben nem maradhatott volna utánzatlanul.