Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)

II. Rész. I. Fejezet. A felségsértés. 126 —138. §§. — Ministeri indokok. lo czéloz, tehát azon utolsó tettet, mely már nem elékészito, „nicht mehr vorbereitend sei", hanem, mely ha sikerül, közvetlenül a czélhoz vezet. 184£-ben ismét változott a szöveg, s következőleg formuláztatott: „Der Hochverrath ist mit jeder Handlung vollendet, durch welche das verbrecherische Vorhaben unmittelbar zur Ausfürung gebracht werden soll." — A kormány a következő érvekkel védte a szöveget: „A felségárulásnál más tekintet alá esik ugyan a kísérlet, mint a többi bűntetteknél; mert a sikerült bevégzés: büntetlenségre vezetne. Mindazonáltal ellenkeznék a büntető igazság alapelveivel, ha a legtávolabbi kísérleti cselekmények is épen ugy büntettetnének, mint a bevégzett bűntett. Afranczia juris prudentiánakésa legislatiónak sikerült a helyes közepet megtalálni, s már a code, de különösen az 1832-dik évi revisió megmutatta a követendő utat. A kísérlet, ezen revisionál is minden körülmény között egyenlővé tétetett a bevégzett büntettél: mindazonáltal kísérletnek csak az attentat fogadtatott el stb." Az 1850-dik évi javaslat ismét visszatért az Unternehmen szóra, a mit a II. kamara bizottsága is fentartott. Ezen adatokban sehol sem találunk alapot azon felfogásra: hogy az unmittelbar szó által, a kísérleti cselekmények területén belül szándékoltatott egy elválasztó vonal húzatni; mig ellenben mindenütt annak világos és határozott kifejezésére akadunk, hogy 1843. óta minden formuláz ásnak az voltczélja: oly szöveget találni, mely azt fejezze ki, a mit a franczia „attentat" ki feje z. Ez pedig az előkészületi cselekményeket zárja ki a bevégzett bűntett köréből ; de teljesen átfoglalja a kísérletet. Ketté választására a kísérletnek Francziaországban senki sem gondolt, s erre, mint látjuk, a törvény meghozataláig Poroszországban sem gondolt senki. A porosz államtanács, melyet e tekintetben első rendű tekintélynek kell elismernünk, nyíltan kimondotta: hogy a „conatus proximust" a szövegben foglaltnak tartja; hogy tehát a 62. §. által a kísérletnek minden kettéválasztás nélküli közönséges határa van megjelölve. A mit az anyaggyüjtemény igazol, azt megerősíti a porosz legfelsőbb bíróság gyakorlata is, mely a leghivatottabb értelmezője a porosz törvényeknek. Az Obertribunal, hivatkozással az imént közölt anyagra, s idézve az államtanács és az Inmediat-Commissio nyilatkozatait, határozatában kimondja: „Das Gesetz hat durch den §. 62 des Strafgesetzbuches bereits solche Handlungen, welche bei gemeinen Verbrechen und Vergehen nur unter den Begriff des Versuchs fallen würden, in den Thatbestand des vollendeten Verbrechens des Hochverraths hineingezogen." Maga JOHN, a ki az említett határozattal nem ért egyet, nyíltan bevallja : hogy az teljesen megfelel azon felfogásnak, mely a törvény szerkesztésénél felmerült anyagból származik; ellenvetése csakis abból indul ki: hogy az ő nézete szerint, a legfelsőbb törvényszéknek a törvény magyarázatánál szabadabb álláspontot kellett volna elfoglalnia, s nem kellett volna oly nagy befolyást tulajdonítani a törvény létrejöttét megelőzött materialéknak. Mindazok tehát, a kik John nézetét nem osztják: hangsúlyozhatják ennek saját beismerését, mely szerint azon adatok, melyek a törvény keletkezésére nézve felvilágosítást adnak, azon véleményt erősítik meg, hogy a kísérlet szétválasztása a törvény előkészítésénél és elfogadásánál nem vétetett