Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)

I9á III. A btkv. tárgyalása részleteiben. Azt monda ugyanis, hogy hisz a nyugodt bírálat nem értetik itt, hanem a szenvedélyes izgatás és mintegy biztositni látszott a szokás és nyugodt bírálat szabadságát az által, hogy e szerint fogja azután magyarázni a biró. Én, t. előadó ur! nem fogadhatom el alkotmányos tekintetből azt, hogy a biró magyarázza, — ő alkalmazza a törvényt. (Helyeslés balfelöl.) A törvényhozónak kötelessége oly törvényt nem alkotni, mely azután szánszándéklatunk ellenére is lekötelezze a birót annak megfenyitésére a törvény alkalmazása által, mire magunk azt mondjuk, hogy a nyugodt bírálat mindenesetre csak szükséges, és nem büntetendő cselekmény. En a birót nem akarom kitenni annak, hogy ö — a hatalom kezében — magyarázhassa a törvényt. Valljuk meg, az a biró is ép oly emberi gyarlóságokkal van felruházva, mint mi. Ne tagadjuk uraim ! miként a választott biró a választók iránt, a kinevezett a kinevező kormány iránt mindig az emberi gyengeségnek van kisebb-nagyobb mértékben alávetve; én tehát ép azért, mert óhajtom azt, hogy a szó és a nyugodt bírálat szabadsága ne büntettessék: ép azért pártolom Mocsáry Lajos t. barátom indítványát. En részemről önmagam is azt vélem, a mai kor felvilágosodottságában a tulajdon még egyike azon alapoknak, melyeken a társadalom mozog. Magam is azt vélem, hogy a házassági intézmény a mi erkölcseink és szokásaink szerint fentartója a családi boldogságnak és az erkölcsiségnek. De ha bírálat alá vesszük, nyugodtan és észszerűleg: nem mondhatjuk ki előre már kárhoztatását azon elveknek, melyekre nézve bizonyos netalán bekövetkezendő kor felvilágosodottságánál fogva, nyugodt bírálat talán képes volna az emberiséget meggyőzni, hogy ezen most általam is elfogadott alapjai helyébe a társadalomnak más alapokat kellene állítani. En tehát, miként önmagámra nézve óhajtom azt, hogy távol minden szenvedélyes lázitástól, a nyugodt bírálat és a szó szabadsága polgári és politikai véleményemnek megadassák: ép ugy óhajtom, hogy mindaz, a mi sajtó és szó utján történik, a mi tisztán, valamely tárgynak nyugodt bírálatát képezi, ne fenyíttessék, és azért pártolom Mocsáry képviselőtársam módositványát. Csemegi Károly, államtitkár: T. ház! A discussio szabadsága és a sajtószabadság nevében támadtatott meg a törvényjavaslat ezen §-a. A támadás azzal indokoltatott, hogy e szakasz által veszélyeztetik az alkotmányos életnek két lényeges föltétele, t. i. a véleménynek szabadsága, a véleménynek a szó és sajtó utján való szabad közlése. Bocsánatot kérek: a tér nem helyes, melyre a discussió így vezettetik. Egy más térre méltóztassék átmenni, midőn ezen szakasz horderejét megbírálják. Nem a discussio szabadsága az, a mi itt korlátoztatni szándékoltatik, hanem az izgatás és lázítás szabadsága, a mely ellen a társadalom oltalmat keres a törvényekben, még pedig — e szakaszban nem is politikai intézményeire nézve, mert politikai jellege az ezen szakaszban felsorolt objectumoknak nincsen, hanem oltalmat keres társadalmi viszonyaira és intézményeire nézve, mert azon objectumok, a melyek itt felsorolvák, főleg társadalmi jellegűek. A társadalom legfőbb alapjaira nézve állapittatik meg a szükséges oltalom az azok elleni lázitások ellenében, mielőtt a lázitásokból lázadások keletkeznének. A nyilvános fölhívást és izgatást fajok, osztályok, vallásfelekezetek elleni gyűlöletre, az ellenségeskedésnek szítását, a szenvedélyek felingerlését, mielőtt ezekből még tettek származnának, mielőtt a revolt még az utczára menne: ezt akarja megakadályozni a bölcs törvényhozás. Nemcsak a mi törvényjavaslatunk, hanem valamennyi törvényhozás ilykép oltalmazza társadalmi intézményeit, nehogy azokat kénytelen legyen fegyverrel megvédeni az anarchicus tömegek ellen. Nagyon téved Simonyi Ernő t. képviselő ur, midőn az 1850-es évi imperialisticus törvényekre akarja visszavezetni a törvényjavaslat ezen szakaszának eredetét; sokkal