Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)

II. Rész. VI. Fejezet. Az alkotmány, a törvény, a hatóságok stb. elleni izgatás. — I7I—174. §§. 189 De mindennek daczára, addig, mig ezen felekezetek a törvényes téren maradnak, míg működésükben senkin jogsérelmet el nem követnek : én a szabad discussiót megtagadni ö tolok sem tartom lehetségesnek, vagy igazságosnak; de nem is tartom helyes politikának őket a nyilvános discussió terén akadályozni. Hadd jöjjenek napfény1'0 veszélyes tanaik, hadd legyenek azok, mint mementó mori folytonos figyelmeztetés a közönségnek azon valóságos bajokra, melyeknek symptomáit képezik; hadd jöjjenek napfényre, hogy annál jobban fel lehessen világositani az illetőket ezen bajok veszélyeiről, (Helyeslés a szélsőbalról.) En ezt nem tartom megakadályozhatnak, de nem is akarom őket kitenni az államhatalom részéről olyan speciális üldöztetésnek, a minő itt megengedtetik, azért a bekezdésnek ezen részéhez sem járulhatván, átalában kérem a t. házat, hogy ezt megváltoztatni, s erre vonatkozólag egy módositványt elfogadni méltóztassék, mely lényegében visszaállítja az 1874. évi választási törvény ide vonatkozó passusát. (Helyeslés a szélsőbalról.) Elnök: Fel fog olvastatni a módositvány. Gulner Gyula jegyző (olvassa Mocsáry Lajos módositványát): Az első bekezdés kihagyatván, a 2. bekezdés helyébe tétessenek a következő szavak: „Ugyanezen büntetés éri azt, ki a 171. §-ban meghatározott módon a tulajdon sérthetetlensége, valamely nemzetiség vagy hitfelekezet ellen törvénytelen fellépésre lázit." Zay Adolf: T. ház! Azon indokolással szemben, melylyel Mocsáry képviselő ur módositványát előterjesztette, legyen szabad egy pár fölvilágositással szolgálnom a t. képviselő urnák. Mindenekelőtt elméletileg legyen szabad kimondanom, hogy nem áll azon feltevés, mely szerint Mocsáry képviselő ur azt mondotta, hogy itt a büntető jog átalános elveivel ellentétbe jönne az illető dispositió, melyet az igazságügyi bizottság javasol. Mocsáry képviselő ur azt mondta, hogy magát a gyűlöletet, magát azt, a ki gyűlöl, nem tartja bűnösnek a törvény, de a ki ezen gyűlöletet megindítja, azt bűnösnek tartja. Tévedni méltóztatik a t. képviselő ur : az izgatás nem mint felbujtás, hanem mint crimen sui generis vétetik büntetés alá. Az már az elméletben átalában el van fogadva, hogy az izgatás crimen sui generis, és nem bünrészesség. Továbbá azt méltóztatott mondani, hogy miért beszél itt a javaslat osztályokról, hiszen Magyarországon nem léteznek osztályok. Lehet, hogy ma még nem léteznek, de létezni fognak, mihelyt közgazdasági viszonyaink azon fokra fognak fejlődni, melyen más országokban ma is vannak. Az osztályok és azok közti különbség és netaláni ellenszenv csak kórjele a gazdasági fejlettség egy bizonyos fokának. Ez pár évtized múlva nálunk is be fog következni és azért ez időre előre törvényt kell szabni, és orvoslást nyújtani. Végre még azt az egyet legyen szabad megjegyeznem a t. képviselő urnák, hogy ö azt mondta, hogy az ö felfogása szerint ezen szakasz a magyar nemzetiséget akarja oltalmazni azon támadásokkal szemben, melyek más nemzetiségektől erednek. T. ház ! Legyen szabad egész higgadtsággal kimondanom, de legyen kegyes a t. ház is egész higgadtsággal elfogadni ezen kijelentésemet: én kereken tagadom, hogy léteznének nemzetiségek, melyek a magyar állam és a magyar nemzet ellen izgatnak, vagy bárminemű merényletet elkövetnének, ha nem akarunk merényletet már abban találni, hogy ezen vagy azon nemzetiség a vezérnemzet netalán téves és veszélyes politikáját nem akarja tűskön-bokron vakon követni. — De egészen eltekintve ettől, én nem hihetem, hogy magyar törvényhozónak intentiója lehetne csakis a magyar nemzetet, mint népfajt a törvény oltalma alá helyezni, más nemzetiségeket pedig ezen oltalomból kizárni, a törvényen kivül helyezni, vagy másrészt már előre azon gyanúval és rágalmazással bélyegezni, hogy csakis a nem magyar ajkuakról tehetők fel az ilyen merényletek.