Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)

lüO III. A btkv. tárgyalása részleteiben. Nem hihetem, hogy magyar törvényhozónak lehetne ezen intentiója, és én remény lem és követelem a t. igazságűgyminister ur ö excellentiájától, hogy ez iránt ö is illetékes helyről Mocsáry képviselő urnák felvilágosítást adjon. Ismétlem, nem hihetem; mert erkölcsi lehetetlenségnek tartanám, hogy itt az legyen az intentió, hogy csakis a magyar nemzetiség helyeztessék a törvény oltalma alá, a többi pedig bélyegeztessék meg, mint merénylettevö. A mi a magyar nemzet, mint a magyar állam képviselőjét illeti, az iránt t. képviselő ur, intézkedés történik az előbbi szakaszokban. Itt a magyar nemzet csakis mint népfaj jön tekintetbe és ugyanazon sorba jön, mint akármely más népfaj, melynek tagjai szerencsések Magyarország állampolgárainak lenni. E tárgyban felvilágosításokat és nyilatkozatokat várva a t. igazságűgyminister úrtól, egyébként eltekintve az általam nem pártolt indokolástól, magát az indítványt pártolom. Pauler Tivadar előadó: T. képviselőház ! (Halljuk!) Mocsáry t. képviselőtársam a szóban levő §-t több szempontból támadta meg. Különösen arra figyelmeztet bennünket, hogy az 1848: XVIII. t.-czikkely csupán csak a tettleges cselekményekre irányzott izgatást vagy lazítást fenyíti meg, míg a tárgyalás alatt lévő szakasznak különösen első bekezdésében már magára a felhívásra büntetés szabatik. Bátorkodom öt viszont arra figyelmeztetni, mit már egyszer tettem, — hogy az itt szabályozott esetre az 1848. törvénynek nem 6-ik, hanem 3-ik §-a alkalmazandó : „Aki valamely bün vagy vétség elkövetésére felszólít, az mint felbujtó büntettetik." Itt pedig e javaslatban egyenes, vagy mint Simonyi t. képviselőtársam mondotta, határozott felhívásról van szó. Ezt pedig az 1848-iki törvény nem is tekinti sajtóvétségnek, hanem ugyanazon bűntettnek, a melyre a felhívás megtörtént: e szerint a szóban lévő §. első bekezdése sokkal enyhébb, mint az 1848-iki törvény. A mi a második bekezdést illeti, azt mondja Mocsáry t. képviselőtársam, hogy nemzetiségek, osztályok, hitfelekezetek ellen való gyűlöletre az izgatást megbüntetni nálunk nem szükséges. A gyűlölet érzület, de internis non judicat praetor! nagyon természetes, hogy valamint szerelemre senkit kényszeríteni, ugy a gyűlöletet büntetéssel sújtani nem lehet. De egészen más az, ha valaki egész osztályok, nemzetiségek vagy hitfelekezetek ellen másokban gyűlöletet gerjeszt, azokat gyűlöletre indítani igyekezik, mert az ily gyűlölködés ritkán szokott csupán az érzületnél maradni, kitör az cselekményekben, és ha nem is törne ki, ugyanazon egy állam polgárai közt a gyűlölet magvát nyilvánosan, sajtóban elhinteni veszélyes és annál fogva bizonyosan büntetendő cselekmény. Méltóztassanak elhinni, ha van ország Európában, melyben ily törvényes intézkedés szükséges: ugy az Magyarország. Nem kell itt adatokat idézni; ismerjük azokat mindnyájan. Ha lappangani, ha tovább harapózni hagyjuk, nemcsak bensöleg, hanem felhívások, izgatások által az egymás iránti gyűlöletet: data occasione ki fog az törni, és nagy vétket követne el azon törvényhozás, mely az ily cselekvényeket úgyszólván ignorálná, meg nem büntetné. Más államok is intézkedtek e tekintetben, melyek egészen más helyzetben vannak, mint mi vagyunk; s ha a t. képviselő ur nem emlékezik hitfelekezetek iránti gyűlöletnek felgerjesztésére és terjesztésére, ugy szabadjon csak néhány eseményre figyelmeztetnem, melyek például 1848-ban itt-ott előfordultak, a hol csakugyan egyes hitfelekezeteknél, melyeket közelebbről megérinteni nem akarok, gyűlöletre szitás és izgatás példáit láttuk. A mi végre az osztályok elleni izgatást illeti, arra Zay képviselő ur már megfelelt, hogy most talán az nem annyira instant veszedelem, mint ha majd a gyári viszonyok inkább kifejlődnek; de hogy most is a földbirtokos és más osztályok közt lehet a gyűlöletet szitogatni, hogy ily esetek most is előfordulhatnak, nem lehet kétségbe vonni. A mi végre a második bekezdés végszavait illeti, igen szépen tetszett a házasság és tulajdonjog fontosságát kiemelni. A tulajdonjog sérthetetlenségét megvédeni szükséges,