Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)

II. Rész. VI. Fejezet. Az alkotmány, a törvény, a hatóságok stb. elleni izgatás. — I7I —i74. §§. 179 áll ez átalában már azért sem. mert a gonosz sajtó a szenvedélyekre appellál, s azokat költi fel. Az nem kíván hosszú bizonyítást, hogy a rajongó szenvedély közepette a nyugodt észnek érvei, legalább egyelőre, elvesztik hatalmukat. De ezenfölül bizonyos az is, hogy a mérsékelt, az állami és társadalmi rend alaptételeit hirdető, s a forradalmárok tanait ostromló sajtó, csak igen ritkán s igen nehezen jut el azon rétegekig, a melyekben a fanatikusok s ambitiosusok, vagy a külellenség titkos zsoldosai a szellemi pusztításokat véghezviszik. A törvény kikerülhetlen feladata: a féktelen rombolók erélyes megbüntetése által féken tartani, s visszaszorítani az anarchia actióját. „a törvények kötelező erejét megtámadja". A 167. §-nak azon intézkedése után, mely a bűntett vagy vétség elkövetésére irányzott felhívás büntetéséről rendelkezik; továbbá a 168. §. után, melynek tárgyát a törvény iránti engedetlenségre irányzott felhívás képezi, kérdés tárgya lehet: vájjon mi értetik — megkülönböztetve a két előbbi szakaszban kifejezettől — a törvények kötelező erejének megtámadása alatt? Ez nem felhívás egy határozott bűntettre, nem felhívás csupán a törvény iránti engedelmesség megtagadására; hanem megtámadása a törvényhozás törvényhozói jogának oly elv alapján, mely az állitónak nézete szerint, a törvényhozó hatalmat, vagy egyátalán, vagy egy bizonyos létező törvény meghozatalára jogositlannak állítja. Magyarországnak az alkotmány helyreállítása óta többször kellé küzdenie azok ellen, a kik valamely törvény kötelező erejét megtagadták. Ez volt az eset, midőn az Erdélylyel kötött unió törvényessége megtagadtatott; vagyis: az uniót kimondott törvény kötelező ereje megtámadtatott. Ugyanezen eset állt elő a végvidék visszacsatolásánál is. Az ily támadás az állam souverainitása elleni merénylet: „une attaque contre le principe de la souverainité national, un acte de mauvais citoyen, qui merite une repression sévére." [8] A képviselőház igazságügyi bizottsága tárgyalása. iMj. 170. §. tsz. 173. §.) Pauler Tivadar előadó azon módosítást hozza javaslatba, hogy e §-ban a „megtámadás" helyett „izgatás" tétesse'k. — Chorin Ferencz azon meggyőződésben van, hogy e §. igen messze megy és lehetetlenné teszi, hogy a törvények megváltoztatása iránt actió fejtessék ki, a mi alkotmányos országban az izgatásnak bizonyos nemével jár. A mi a megtámadást illeti, erre nézve már van intézkedés a javaslatban s e §. szerint azon izgatás fogna büntettetni, mely a fennálló törvények és intézmények törvényes uton való megváltoztatására irányul és a §. 2-ik része még tovább megy, mert a gyűlöletre való izgatást is büntetni kívánja. — Pauler Tivadar előadó erre azt válaszolja, hogy mi a másik állammal fennálló kapcsolatot illeti, itt nem e kapcsolat módozatairól, hanem magáról a kapcsolatról van szó, és a ki e kapcsolat megszüntetésére izgat, mindenesetre büntetendő tényt követ el. — Csemegi Károly államtitkár azon nézetben van, hogy a „megtámadás" kifejezés mindenesetre még szabadelvüségi szempontból is helyes, mert világosan kifejezi, hogy nem a véleménynyilvánítás, nem a discussió, hanem egyenesen a megtámadás büntettetik; azonban nincs ellene, hogy „izgatás" tétessék helyébe. A mi az alkotmány elleni gyűlöletet illeti, ez egészen egyebet tesz, mint az alkotmány egyes intézményeinek megváltoztatására törekedni. Magyarországon bizonyára, ha valahol, leginkább van értelme annak, hogy a rakonczátlan individualismus túlkapásai ellen magát védelmezze még azon áron is, hogv ha a liberalismus pillanatra háttérbe szorittatik. — Horánszky Nándor változatlanul elfogadja a §. első részét, a „megtámadás" szót nem változtatná meg, mert a helvett 23*