Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)
II. Rész. I. Fejezet. A felségsértés. 126 -138. §§. — Ministeri indokok. 7 cselekmény elkövetőjét különbség nélkül éri: világosan mutatják, hogy e kapcsolat már az 1848-ki törvényhozás által is állami jogrendünk oly lényeges alkatrészének ismertetett el, melyet a többi alkatrészekkel egyenlő büntetőjogi oltalom illet. Ezen, államrendszerünk természetéből folyó eszme nyer újabb kifejezést a jelen törvényjavaslat 126. §. 2. és 3. pontjaiban, valamint a 140., 142., 143. §§-ban, és a 150. §. 2. pontjában, úgyszintén a törvényjavaslat több, megfelelő helyén. Mindenütt, hol hasonló, a törvényes kapcsolatot oltalmazó intézkedések tartalmaztatnak: csak is sanctio czéloztatik adatni a létező jogrendnek, s rendszeres viszonylatba hozatnak a közjog tételei, a büntető törvényekkel. Az emiitett intézkedések szükségszerű folyományai államjogunknak, ezek nélkül állami rendszerünk oltalma nem lenne teljes. III. A felségsértés kísérlete. A tulajdonképeni rendszer szerint, az objectum meghatározása után, az alany, a dolus és a külcselekmény megjelölését, bírálatát, s a törvényjavaslat ebbeli felfogásának és intézkedéseinek indokolását kellene előadni. De egy törvényjavaslat indokolása nem karolhatja fel az összes kérdéseket, s nem terjedhet ki mindannak fejtegetésére, és igazolására, a mi a szövegnek úgyszólván hátterét képezi. A szóban forgó bűntetteknek egy különös sajátsága mindazonáltal nem hallgatható el. A) A felségsértés és a hűtlenség különösen abban különböznek minden más büntetendő cselekménytől: hogy ezeknél már a kísérlet is a bevégzett bűntett tényálladékát állapítja meg, s hogy ennélfogva e büntettek megkísérlése esetén nem alkalmaztatik azon átalános szabály, mely a kísérletet enyhébben rendeli büntettetni, mint a bevégzett büntettet. Az említett bűntetteknek ezen sajátsága átalános; el van fogadva mindenütt, s századokon át változatlanul vonul keresztül egész Európa büntető jogrendszerén. Hazánkban már Szt. István II. Dec. 51-ik fejezete világosan kimondotta ezt, egyenlően rendelvén büntettetni azt, a ki a király, vagy az ország ellen szövetkezett, azzal, a ki: „conspirare aliquid tentaverit, aut tentanti scienter consenserit." KITTONICH szerint a hűtlenség bűntettét megállapítja: „vei sola intentio, sí percepta jam aliqua intermedia sive externa signa ad conspirandum contra Regem continuata fuerit; aut sola voluntas conspirandi, sí externo constiterit actu, etiam sí effectus secutus non fuerit, ipse tamen talis affectus criminalis est, et tam captivari quam hac poena puniri possint ejusmodi machinatores." VUCHETICH a perduelliot illetőleg, megkülönbözteti ugyan a befejezett és a megkisérlett büntettet, de ezen megkülönböztetés csak a fogalom tüzetes meghatározása szempontjából történik; a büntetést illetőleg ő szerinte sincs jelentősége e különbségnek. Nulla profecto legislatio — ezek VUCHETICH szavai — injustitiae aut crudelitatis damnari potest, sí conatum delinquendi in hoc crimine pari poena cum delicto consummato afficiat. Ha ehhez hozzávétetik, hogy régi gyakorlatunk szerint, a kísérlet fogalma sokkal tágabb volt, s átfoglalta az előkészületi cselekményeket is; és különösen az, ha a „conjuratio, projecta, litterae deliberationes" ide vétettek:
