Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)

146 III. A btkv. tárgyalása részleteiben. tetések; méltóztassék elolvasni a hivatali bűntettekről szóló fejezetet, ott leli a fenyítéket, mely az ilyen visszaélő birót érni fogja. A mit a hamis váciról, becsületsértésről méltóztatott mondani a képviselő ur, az igaz, hogy ezek súlyos bűncselekmények, de ezekről más fejezetek szólanak, azok ezzel semmi összefüggésben nincsenek. A most tárgyalt §§. erőszakról és veszélyes fenyegetésről szólnak, melyek a törvényes körökben eljáró hatóságok ellen intéztetnek. Az igaz, hogy nem válik valamely nemzetnek díszére, ha nagyon szaporítja a bűntények statistikai táblázatát, ha abban igen sok bűnös fordul elő; ámde nem abban fekszik a szégyen vagy dicséret, ha nagy a bűntények táblázata ; hanem magukban a cselekményekben. Az által, hogy mi olynemü cselekményeket, mint a minőkről itt van a szó, meg nem fenyítünk: az által elérhetjük ugyan azt, hogy kevesebb lesz a bűnösök száma a statistikai táblázatban; de el fogjuk érni másfelöl azt is, hogy társadalmi rendünk felforgattatik, hogy törvényes hatóságaink hivatalos köreikben akadályoztatnak, és igy sokkal nagyobb baj származik ebből, mint ha egynehány bűnössel több van a táblázatban. Hogy egyesek is elkövethetik az eröszakot és a veszélyes fenyegetést, azt mindenki elismeri. A ki puskával és egyéb fegyverrel reá rohan a biróra, hogy kényszerítse valamire, vagy azzal fenyegeti, hogy megöli, ha ezt meg ezt nem teszi; az büntettet követ el, és lakolni fog a polgári rend és a közbátorság érdekében. T. képviselőház! Ha meg nem védelmezzük a mi bíróságainkat, a mi municipiumainkat, testületeinket, ha meg nem védelmezzük a hatóságokat az egyesek vagy tömegek erőszakoskodásai ellen, még pedig a nem szóval, hanem tettel való erőszakosság és veszélyes fenyegetés ellen: ugyan hová fogunk jutni a mi viszonyaink közt a polgári renddel, a hatóságok auctoritásával ? Én ezen §-t a legszükségesebbek egyikének tartom, és minthogy nagyon világos és semmi homályt benne nem látok, a biró ezen törvény szerint és minden egyes concret esetben meg fogja Ítélhetni: meg van-e sértve a törvény, vagy nincs ? ezért a §. megtartását kérem. (Helveslés a középen.) Remete Géza: T. ház ! Azok után, a miket az előadó ur mondott, kevés mondani valóm van, mert tökéletesen egyetértek ezen §. intentiójával és magamévá teszem az előadó ur indokolását. Kijelentem, hogy részemről valóban lehetetlenségnek tartanám elősorolni és itt a törvényben részletezni mindazon eseteket, melyekben ezen bűntényt valaki elkövetheti; mert a hatóságnak ezer és ezer féle hivatása lehet, melyben eljár. Azonban a t. képviselő urnák megnyugtatására, s megvallom, a magaméra is szolgálna az, ha a t. ház elfogadni méltóztatnék ezennel beadandó módositványomat, mely egyszerűen abban áll, hogy az „elkövetés" szó után tétessék: „törvényszerű." Elnök: Fel fog olvastatni a módositvány. Orbán Balázs jegyző (olvassa a módositványt): A második sorban ezen szó után : „elkövetés", tétessék : „törvényszerű." Chorin Ferencz: T. házi (Halljuk!) En a 163. §. fogalmazása ellen, a 163. §-ban letett bűntények definitiója ellen semminemű kifogást nem teszek, fölszólalásom oka csak az, indítványt beterjeszteni, miszerint a 2. kikezdésben meghatározott büntetés börtönről fogsággá változtassék át. Kétségtelen, hogy a hatóságok erőszakos megtámadása, vagy veszélyes megfenyegetése oly cselekmény, mely a közrendet veszélyezteti, és mely büntetéssel fenyítendő. De ép oly kétségtelen az is, hogy nagy különbség van a közt, ha az erőszakos megtámadás vagy fenyegetés csoport által követtetik el, és ha ugyanaz a társadalom egyes polgárától jő. Ezen különbséget felvették más büntető törvénykönyvekbe is és más büntetésnemet határoztak a szerint, a mint a cselekmény csoportok vagy egyes által követtetik el. A börtön minimuma hat hónap. Én azt hiszem, hogy minden veszélyes fenyegetést, vagy eröszakot, mely egyes polgár által követtetik el, három évig terjedhető