Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)

II. Rész. V. Fejezet. A hatóságok, országgyűlési tagok stb. elleni erőszak. — i63—i7o. §§. 137 A véghezvitel módját illetőleg szintén rokonság van a két fejezetben foglalt bűntettek között, a mennyiben az utóbbiak is csupán erőszak vagy fenyegetés által foganatosíttathatnak; miért is a „crimen vis" faját képezik. Az erőszak mindazonáltal tágabb értelmében veendő, mely a „vis compulsivá"-t az erőszakkal való fenyegetés által gyakorlott kényszert is átfoglalja. A törvényjavaslat V. fejezete alá tartozó cselekmény fog fenforogni: ha egy csoport, vagy egyén kényszert gyakorol valamelyik ministerre, közhatóságra, vagy ezek közegeire a végett, hogy ezek vagy akként határozzanak, a mint az erőszakoskodó csoport, vagy egyén akarja; vagy hogy ezek tartózkodjanak a határozástól; vagy pedig hogy hivatásuk körében intézkedjenek, illetőleg hogy mellőzzék az intézkedést, vagy változtassák meg azt akként, a mint ezt az ellenük erőszakot gyakorló egy vagy több személy óhajtja. A bűntett fogalma a mondottak után: a törvényes hatóság cselekvésének, a jogtalan erő kényszere alá helyezésében áll. Az eröszakot gyakorló, akaratának irányzó szabály gyanánti elfogadására kényszeríti a közhatalom kezelőit, s ez által a közhatalmat saját ösztöneinek, szenvedés lyeinek, vagy érdekeinek szolgájává törpiti. Hogy ez büntetendő cselekmény : a fölött kétség nem foroghat fenn. Rendezett állam nem tűrheti el a rakonczátlanság ily féktelenségeit. Ez az erőszak jogának elismerése, a jogrend és a szabadság fennállásának lehetlenitése volna. Régi törvényeink szerint is büntetendő cselekményt képezett a hatóság és annak közegei elleni erőszak; sőt egyik része az ide tartozó bűntetteknek, a hűtlenség alá esett. Hütlenségi büntettet követtek el ugyan is, nemcsak azok, a kik az ország biráit vagy ezek helyetteseit meggyilkolták; hanem azok is, a kik azokat megsebesítették, tettleg bántalmazták vagy személyes szabadságuktól megfosztották, a mint ez a Hármas könyv I. r. 14. czímének 11. §-ából kitűnik. Ugyanez rendeltetett az idézett Hármas könyv 13. §-ában azok ellen: a kik a király emberét, a káptalan vagy Convent küldöttét megölték, megsebesitették vagy megsértették. Az 1462:2. t. cz. 8. §-a még az ítéletek ellen saját hatalmukból ellenszegülőket is: a hűtlenség alá esők közé sorozta. — Az 1543 : 30. t. czikk azokat, a kik a birói Ítéletek végrehajtásában eljáró királyi embereket, az alispánokat, a szolgabirókat megverik, megölik, megkínozzák, vagy hacsak megsértik („injuriis affecerunt") szintén halállal bünteti. — De a jelenleg fennálló 1723 : 10. és 11. t. czikkek is halálbüntetést rendelnek mindazokra, „a kik az ország rendes biráit hivatalos eljárásukban erőszakkal letartóztatjá ktt. Számtalan törvénynyel támogatható, hogy a közhatóság más közegei ellen is, azok hivatalos eljárásában elkövetett erőszak, vagy mint „actus majoris potent i a e," vagy mint „violentia" súlyos büntetésekkel sújtatott. Annak kimutatása sem ütköznék nagy nehézségbe, hogy a különbség, mely a lázadás és a közhatóság elleni erőszak, mint a büntetendő cselekmények két külön speciese közt a jelen törvényjavaslat IV. és V. fejezetében tétetett, habár nem ily tüzetesen kifejezve, már régi jogrendszerünkben is felismertetett. 18