Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 1. kötet (1880)

IV. A btkv. javaslatának átalános tárgyalása a képviselőházban. Pauler Tivadar. 85 brüsseli congressus is. Azonban 1868-ban Bernben, még inkább 1872-ben Londonban a szakférfiaknak nagy többsége elismervén a magánfogságnak igenis szigorú voltát és káros következményeit a foglyoknak mind lelki, mind testi erejére, az úgynevezett progressiv vagyis ir-rendszernek adta meg az elsőséget. Mi hasonlag egyik oka volt annak, hogy új büntető törvénykönyv kidolgozása szükségessé vált. Phasisait ismeri a t. ház az igazságügyminister úr beszédéből, ismeri a történtekből. Az igazságügyi bizottság a javaslatot szorgos és beható tárgyalás alá vette; elfogadta annak főbb elveit, elfogadta annak rendszerét. Szabadjon nekem röviden elősorolnom az indokokat,melyek az igazságügyi bizottságot erre bírták. (Halljuk!) A büntető törvénykönyv kiterjeszkedik a bűntettekre és vétséségekre, a mint annak czíme is mutatja. Ki vannak zárva a rendőri kihágások; ezek külön, legközelebb benyújtandó rendőri büntető törvénykönyvnek fenn vannak felosztás. tartva. Az igazságügyi bizottság a maga szempontjából ezen eljárását az igazságügyministeriumnak csak helyeselhette. Lényegesen különböznek a jogot közvetlenül sértő bűntények azon cselekvényektöl, melyek fenyítékkel azért sújtatnak, mivel következményeikben netalán azokból jogsértések támadhatnának, a polgároknak jogbátorsága veszélyeztetve lehet. Lényeges különbség van a jogsértő és a jogrendet csak veszélyoztető cselekvények közt. Azért az 1843-iki büntető javaslat is a rendőri kihágásokat a toldalékba utasította; azért több új törvényhozás ezekről külön intézkedik, és külön intézkedik ezen javaslat is az emiitett okoknál fogva már azért is, mert az átalános elvek közül többek a kihágásokra egyátalában nem alkalmazhatók; mert tanácsos, hogy a kihágások és bűntettek közti különbség a népnek szemei előtt úgyszólván világosabban felfoghatóvá tétessék még a törvénykönyv különbsége által is, hogy k jelöltessék azon választó vonal, mely a jogsértő cselekvények és csak a rendészeti intézkedések ellen irányzott, a jogbátorságot veszélyeztethető cselekvények közt létezik. (Helyeslés.) Az 1843. büntető javaslat csak egy osztályát ismeri a jogsértő, büntetendő cselekvényeknek, s bűntetteknek nevezi azokat különbség nélkül. A jelen javaslat bűntettekre és vétségekre osztja föl. Bűntetteknek azon szándékos jogsértéseket jelöli ki, melyek nagyobb súlyúak, nagyobb beszámitásuak; vétségeknek azon szándékos jogsértéseket, melyek kisebb súlyúak és a gondatlanságból eredt jogsértő cselekvényeket. Kétséget nem szenved, alig vonta valaki azt kétségbe, hogy a jogsértő cselekvények közt a sértett jognak fontosságánál, a sértés súlyánál, valamint a kárnak és veszélynek nagyságánál fogva különbség létezik. Szándékos jogsértés a gyilkosság és a becsületsértés. És mégis mily roppant nagy a különbség e kettő között. Senkisem vonta kétségbe, hogy a szándékosan elkövetett gonosztett és a gondatlanságból, a könnyelműségből eredt jogsértés közt, habár eredményei azonosak, az akarat elhatározására és a különbség beszámítására nézve roppant nagy a különbség. Ha ez tagadhatatlan, ha tagadhatatlan továbbá az, hogy a súlyosabb bűntetteket súlyosabban kell megbüntetni, az enyhébbeket enyhébben, különösen a szabadságbüntetéseknek súlyosabb nemét alkalmazni az előbbiekre, enyhébbikét pedig az utóbbiakra: akkor, ha más okok nem, már a szerkesztésnek methodikája, hogy ugyanazon büntetési nem alá tartozó bűncselekmények kozos névvel illettessenek, collectiv elnevezés alatt foglaltassanak Össze: magában véve már tanácsosnak tüntette föl a különbség jelzését már az elnevezésben is, és ekként a bűntett és vétség kifejezés által könnyebben felismerhetővé és az azon osztályra vonatkozó rendelkezéseket egy név alatt összefoglalhatóvá tenni. Ezen eljárás mellett szólott az európai törvényhozások átalános praxisa. A badenit és a lübecktt kivéve, a mennyiben tudom, nincs újabb törvényhozás, mely különbséget ne tett volna a súlyosabban és a kevésbé súlyosan fenyítendő cselekmények közt, azoknak elnevezésében is. A erime és délit, a Verbrechen és a Vergehen, a bűntett és vétség elnevezés egyátalában el van fogadva. Es ott, a hol ezen elnevezések nincsenek is elfogadva, például a badeni, vagy a mi 1843-iki javaslatunkban : meg van mégis a cselekvényeknek megkülönböztetése. Mert midőn az 1843-iki büntető törvénykönyv anyagi részében semminemű különbséget nem tesz az osztályozásra nézve, a harmadik részben, hol a börtönrendszerről van szó, megkülönbözteti a cselekményeket, a mennyiben azok, melyek félévnél hosszabb börtönbüntetés alá esnek, a kerületi; a többiek pedig a törvényhatósági börtönben kiállandó szabadság-büntetésekkel sújtatnak, miután e két nemű börtön közt a különbség az, hogy az egyik szigorúbb, a másik kevésbé szigorúbb