Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 1. kötet (1880)

IV. A btkv. javaslatának átalános tárgyalása a képviselőházban. Perczel Béla, Pauler Tivadar. 83 A hasonló körülmények között elkövetett hasonló bűncselekmények miatt a büntetések mindenkire nézve egyenlők. Ezen elősorolt fontosabb tételekből meggyőzödhetik mindenki, hogy a javaslat a büntetések megállapításánál a szigor és humanismus között megtartotta azon súlyegyent, mely a büntető igazságszolgáltatás fontos czéljainak megvalósítására szükséges, de elégséges is. Bátran utalhatok a javaslatnak terjedelmes, nagy gonddal és fáradsággal készült, alapos és kimerítő indokolására, mert nem csak alig van szakasz, mely indokolva nem lenne; hanem fontosabb kérdésekben a javaslattól eltérő nézetek és ezeknek indokai is fel vannak tüntetve, s ez által lényegesen megkonnyittetik minden egyes kérdésben az elhatározás. Hivatva lesz a t. h. különösen határozni a felett: helyes-e, hogy a javaslat az 1843. javaslatnak is megfelelöleg, sem kizárólag a bűnhődés, sem kizárólag az elrettentés és javitás, hanem az igazság és hasznosság egyesitett elvéből indul ki? Czélszerü-e, hogy a büntetendő cselekményeknek nélkülözhetlen osztályozása nemcsak az azokra kimérendő súlyosabb vagy kevésbé súlyos büntetéseknek alkalmazásában, mikép ez a kettős felosztást bevett büntető törvényvekben történik, hanem'a büntetendő cselekmények elnevezésében is kifejezve legyen, vagyis czélszerü-e a hármas felosztás? Helyes-e a javaslatnak azon felosztása, hogy első sorban az állam s ennek intézményei, másod sorban a magánosok elleni s harmad sorban a kÖzveszélyü büntetendő cselekmények iránt intézkedik. A sajtó utján elkövetett, büntetésre méltó cselekmények a büntető törvénykönyvbe felveendök-e ? Helyesen fogadtatott-e a javaslatba a területiség elve a személyesség elvéből folyó némely eltérésekkel? Elfogadhatók-e a javaslatban meghatározott büntetések nemei? különösen a halálbüntetés, az életfogytig tartó fegyház" és határozott szabadság-büntetés leghosszabb tartamának 15 évben történt megállapítása ? Kimondandó-e a büntető törvénykönyvben a büntetések minimuma ? Megállapitandók-e a mellékbüntetések? Elfogadható-e büntetési rendszerül az ír-rendszer közvetítő intézeteivel s a feltételes szababságra bocsáttatással ? Nem lehet szándékomban a nagyobb fontosságú kérdéseknek ezen elősorolása által a t. ház tanácskozásának korlátot szabni, s tudom azt is, hogy a törvényjavaslatnak nincs oly része, mely bő anyagát nem képezhetné a legkiterjedtebb vitatkozásnak; reménylem mégis, hogy a t. háznak bölcsessége és a büntető törvénykönyv szükségessége iránt való élénk érzete ezen annyi retortán keresztül ment javaslat tárgyalásánál meg fogja találni a vitatkozásnak azon mértékét, mely lehetővé teszi, hogy az ország valahára egy büntető törvénykönyvnek birtokába jusson. (Elénk helyeslés.) Nem habozom a t. h. előtt azon véleményemnek is őszinte kifejezést adni, hogy habár fontosak voltak azon nézeteltérések, melyek 1843-ban a két tábla között fenforogtak, s a melyek miatt a büntető törvénykönyv akkor létre nem jött: azt hiszem, hogy megvitatható azon kérdés, vájjon nem azon tábla tette volna az országnak a leghosznosabb szolgálatot, a mely a másik tábla nézeteit is elfogadva, egy büntető törvénykÖnynek létrehozását már azon időben lehetővé tette volna ? (Helyeslés.) A kormány kötelességét teljesítette, midőn a büntető törvénykönyvről szóló javaslatot a napról-napra érezhetőbbé vált szükségnek és a közóhajtásnak megfelelöleg a t. h. elé terjesztette, a törvényhozásé lesz a dicsőség, ha az országot egy hosszú ideig használható büntető törvénykönyvvel látandja el. Ajánlom a t. háznak a törvényjavaslat elfogadását. (Elénk helyeslés.) Pauler Tivadar előadó: T. h. Az igazságügyminister úr kiemelte beszédében ép oly alaposan, mint okadatoltan a tárgyalás alá kerülő törvényjavaslatnak fontosságát, jelentőségét. És méltán; mert a büntető törvénykönyvek, legbensőbb meggyőződésem szerint, döntő hatásúak nemcsak az egyesek, hanem egész nemzedékek és népek sorsára. Az államnak közbiztonsága, a polgárok szabadsága és vagyona nagyrészt azon elvektől függ, melyek a büntető törvénykönyvben jutnak uralomra; azon szabályoktól függ, melyek meghatározzák a büntetendő cselekmények körét, tényálladékát, az alkalmazandó büntetéseknek nemét és mértékét. A büntető igazságszolgáltatásnak jelképe: a villogó kard, legbiztosabb őre a polgári szabadságnak; de Öldöklő fegyverré válhatik, mely annak életerét ketté vágja, azon a legnagyobb sebeket ejtheti. Ennélfogva nem csodálhatni, hogy azon idő óta, mióta az államtudományok föléledtek, a jogászok és államférfiak figyelme kiválóan a törvénytudománynak ezen ágára, a büntető jogra fordult; nem csodálkozhatni, ha a mult század közepe óta oly lényeges átalakulása állott be a nézetek- és elveknek, a milyen a jogi tudományoknak egyik ágában sem. Az államnak büntető hatalma az egyeseknek megtorlási 11*