Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 1. kötet (1880)

I. A btkv. tárgyalása átalánosságban. helyettesítéséről kellene gondoskodni, azon hosszú idö elteltét nem tekinthetnők veszteségnek, mert a büntetőjogi tudománynak azon idő alatt történt nevezetes fejleménye és különösen a gyakorlati életből időközben nyerendett tapasztalások csak elősegítenék egy, a réginél jobb és gyakorlatiabb törvénykönyvnek létrehozását. Azonban nálunk e téren nincs mit javítani, mert büntető törvénykönyvvel nem bírunk. Az 1843-dik évben készült s nagynevű tudósok által is jeles munkának elismert javaslat, mint tudva van, a Karok és Rendek táblája és a Főrendi tábla közt fenforgott és ki nem egyeztethetett vélemény-eltérések miatt törvénynyé nem emelkedhetett. A Corpus Jurisban elszórtan foglalt, különböző időben keletkezett és túlélt nézetek és rendszer alapján készült törvények pedig még ha legnagyobb részt obsoletek nem lennének is> rendszeres törvénykönyvnek nem tekinthetők. Ma is fennáll tehát azon nem eléggé sajnálható s elődeink által már közel egy század előtt tarthatatlannak felismert állapot, melyben sem a büntetendő cselekmények és ezeknek ismérvei, sem a büntetéseknek nemei és ézek időtartama törvény által megállapítva nincsenek. Ily körülmények között sérteném a tisztelt házat, ha a büntető törvénykönyv alkotásának szükségét a ház előtt indokolni csak meg is kisérteném. Az 1848. évben alakult első felelős kormány halhatatlan érdemű igazságügyministere, lehet mondani hivataloskodásának első perczében már egy büntető törvénykönyv létrehozására fordította gondját, ez azonban a közbejött súlyos események miatt eredmény nélkül maradt. Az alkotmány visszaállítása után keletkezett kormány által újból felvétetett ezen fontos és nehéz munka, a legnagyobb erélylyel és szakadatlanul folytattatott és közvetlen hivatali elődöm kitűnő vezetése mellett befejeztetvén, a mult országgyűlés elé terjesztetett, mely azonban azt tárgyalás alá nem vehette. Én »a nonum prematur in annum« közmondásnak józan alkalmazását ily nagy horderejű munkánál helyén levőnek tartván, a javaslatot egy, a gyakorlati téren is tapasztalatokat szerzett jogtudósokból alakított tanácskozmányon vezettem újra keresztül, s azt, alaposan történt megvitatása után kijavítva, az 1875-ik évi november 5-én terjesztettem a ház elé. Az igazságügyi bizottság, melyhez a javaslat előzetes tárgyalás és véleményadás végett utasítva lön, azt behatóan és lankadatlan kitartással tárgyalván, kevésbé lényegileg módosított szerkezetben nyújtotta be a háznak. Ebből méltóztatik látni a t. ház, de megnyugvással értheti az ország is, hogy e javaslat előkészítésénél nem mulasztatott el semmi, a mi egy jó s az élet követelményeit kielégítő törvénykönyv tervezetét lehetőleg biztosítja. Többször tétetett nekem azon ellenvetés, hogy miután 1843. évben a büntető törvénykönyv tervezete elkészült s ez jeles műnek lenni találtatott: miért volt szükség egy új javaslatnak kidolgozásával fáradozni s ez által egy törvénykönyvnek létrejöttét késleltetni ? Azok, kik ilykép okoskodnak, ignorálják, hogy 1843. év óta egy harmadszázad mult el, s hogy annyi év óta az emberi ész és a sohasem szünetelő tudományos kutatás nevezetesen előbbre vitte a büntetőjogi tudományt is; számos — azelőtt még a tudományban is vitás — kérdés oldatott meg azóta, s hogy a napról-napra növekedő közlekedés, forgalom, az újabb idö találmányai, sőt még a növekedő művelődés is különben áldásos és üdvös hatásuk mellett is felszínre hoztak bűncselekményeket is, melyeket a mult kor nem ismert, de a jelen kor — a köz-, valamint magán-érdek biztosítása tekintetéből — megtorlás nélkül nem hagyhat. Midőn a szőnyegen levő törvényjavaslatot a háznak beterjesztettem, tettem azt azon erős öntudattal, hogy a javaslatnak intézkedései az igazság követelményeit kielégítik, a jogrendnek hatályos biztosítására alkalmasak. A javaslat védelme körébe vonja mindazt, a mit egy feladatának teljesen megfelelő büntető törvénynek oltalma alá vonnia kell; védelme körébe vonja ugyanis az államot, ennek törvényes hatóságait és intézményeit, valamint az ország minden egyes lakójának életét, testi épségét, becsületét, személyes szabadságát és vagyonát. A mi pedig a javaslatban megállapított büntetéseket illeti, azt fogjuk találni, hogy a legsúlyosabb büntetést, a halál-büntetést két bűncselekményre, a felségsértés legsúlyosabb nemérc és a gyilkosságra, az életfogytig tartó fegyházbüntetést pedig öt nemű cselekményre szabja meg. A határozott idejű szabadság-büntetés leghosszabb tartamát tizenöt évben határozza meg. Nem ismer becstelenitö büntetést és a mellékbüntetés tartamát is időhöz köti. A büntetés egyedül a bűnöst sújtja és szándékosan az elitéltnek ártatlan hozzátartozandóira ki nem hat.