Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 1. kötet (1880)

i. Ministeri indokok. — 5. A büntetési rendszer. K) A büntetési tételek. 69 de la peine, si des circonstances etténuantes militent en faveur de l'accusé ou du prevenu. Mais il ne peut descendre au-dessous du minimum legal et appliquer une pénalité inférieure en degré, ni remplacer une peine par une autre, que dans le cas, ou la loi l'ordonne ou le permet par une disposition formelle." A legszorosabb határokat vonja e tekintetben az épen most törvényhozási tárgyalás alatt álló olasz törvényjavaslat, mely a szabadságbüntetések mindenik nemét igen szűk határok közötti sok fokozatokra osztja fel; s mindenik fokozatnak leghosszabb és legrövidebb tartamát ezen szűk határokban állapítja meg. így a „reclusione" fegyház és a „relegatione" várfogság a 17-ik czikk 1-sö §-a szerint 6 fokra osztatik: 1. 5 évtől 7 évig, 2. 8 évtől 10 évig, 3. 11 évtől 15 évig, 4. 16 évtől 20 évig, 5. 21 évtől 23 évig, 6. 24 évtől 26 évig. A börtön „prigionia" és a fogház „detentione" a 20-ik czikk szerint 5 fokra van felosztva: 1. 6 naptól 3 hónapig, 2. 4 hónaptól 1 évig, 3. 1 év és 3 hótól 2 évig, 4. 2 év és 3 hótól 3 évig, 5. 3 év és 6 hótól 5 évig. A „co n f i n i o", az ország területén létező valamely helyre, rendszerint szigetre utasítás és ott tartózkodási kényszer: 1. 3 hónaptól 6 hónapig, 2. 6 hónaptól 1 évig, 3. 1 év és 3 hótól 2 évig, 4. 2 év és 3 hótól 3 évig, 5. 3 év és 6 hótól 5 évig. A számkivetés „esilio" : 1. \ hótól 3 hóig, 2. 4 hótól 1 évig, 3. 1 év és 3 hótól 2 évig. Ezen felosztásra alapittatnak azután a törvényjavaslat különös részében, az egyes esetekre arbitrált büntetési tételek, s azoknak a cselekmény súlyossági fokához mért graduálása; valamint az enyhitö körülmények szerint fokonként meghatározott leszállítása, mely tekintetekben úgy a felemelésre, mint a leszállításra, valamint a büntetési nemek megváltoztatására nézve, a legrészletesebb scalaszerü határozatokat tartalmaznak a törvényjavaslat 40—48. czikkei. így például a 106-ik czikk 1. §-a szerint az állam biztonsága elleni szövetség két fokkal enyhébb büntetéssel büntetendő, mint a cselekmény, melynek elkövetésére a szövetkezők szövetkeztek; de csak egy fokkal szállíttatik alább, ha a bűntett véghezvitelére Telökészületi cselekmény foganatosíttatott. Összehasonlítva ezen szakaszt például a 103-ik §-szal, mely az ország lakosainak felhívását az államhatalom elleni fegyveres lázadásra 21 évtől 23 évig terjedhető fegyházzal rendeli büntettetni ; az ezen bűntett elkövetésére létrejött szövetség két fokkal enyhébben, vagy is a 3-ik fok szerint 11 évtől 15 évig terjedhető, ha pedig e végből előkészületi cselekmények is foganatosíttattak, a 4-ik fok szerint 16 évtől 20 évig tartó fegyházzal lenne büntetendő. Az újabb törvények és javaslatok között egy sincs, mely a biró arbitrálására oly csekély kort hagyjon nyitva, mint az olasz javaslat; ez a legszigorúbb következetességgel vonja meg a határvonalat a törvényhozó és a biró arbitrálási köre között; s nincs egy sem, mely ily merev ellentétben állana a viszonylag határozatlan büntetési tételekkel. Idéztethetnének még Anglia újabbkori törvényei is; nevezetesen a lopásról „larceny" szóló statútumok consolidatióját tárgyazó 1861. évi törvény 4-ik pontja szerint, az egyszerű lopást elkövető 3 évi fegyházzal (penal servitude), vagy két évet fölül nem muló börtönnel nehéz munka mellett vagy a nélkül, magán elzárás mellett vagy a nélkül, s ha a tettes 16 éven aluli ifjú volna, vesszözéssel vagy a nélkül büntetendő. Ugyanazon törvény 17-ik pontja szerint, a visszaesők 3 évtől 10 évig terjedhető fegyházzal vagy két évig terjedhető börtönnel, nehéz munka mellett vagy a nélkül büntetendők. Nem kevesebb mint 3 évig „not less than three years" s nem több mint 10 évig terjedhető fegyházzal, vagy két évig terjedhető börtönnel büntetendők azok, a kik az idézett törvény 10-ik pontjában meghatározott nemű állatokat lopnak. Ugyanez a büntetési tételek tekintetében követett rendszer a hamisításról (forgery) szóló statútumok consolidatióját tárgyazó 1861-ik évi törvényben; valamint más vagyonának megrongálásáról vagy megsemmisítéséről szóló régibb statútumok consolidatiója iránti törvényben, úgy a régibb büntető statútumok egybefoglalása iránt hozott több újabb törvényekben. Relatív határozott büntetési tételeket állit fel a n e w-y orki büntető törvényjavaslat, sőt maga a L i v i n g s t o n-f é 1 e törvényjavaslat is. Mindezekből ki lenne mutatható, hogy az egész polgárosult világ büntető törvényei: minimum és maximum között határozzák meg a szabadságbüntetések arbitrálását. Csak egy törvénykönyvet szükséges még megemlíteni, mert erre vonatkozólag hazánk egyik legjelesebb férfia tévedésben volt. Ez a genfi büntető törvény könyv, melyről az íratott: hogy Genf, Dumontnak, Bentham barátjának ajánlatára a határozatlan büntetési tételeket fogadta el, tehát a minimumot elmellözte. Ez nem felel meg a tényállásnak. Első Napóleon bukása