Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 1. kötet (1880)

i. Ministeri indokok. — 5. A büntetési rendszer, b) Államfogház. 51 súlyos büntettek súlyos büntetéssel, az enyhék enyhe büntetéssel büntetendők, a szabadságbüntetések több nemének megállapítását teszi szükségessé. A jelen javaslat 20. §-a a szabadságbüntetésnek négy nemét különbözteti meg: 1. a fegyházat; 2. az államfogházat•, 3. a börtönt; 4. a fogházat. Ezek között mintegy kivételes, a többiekkel organicai viszonylatban nem álló büntetési nemet képez az államfogház. A szabadságbűntetés ezen neme, a custodia honesta jellegével bir, s kizárólag az elitélt személyes szabadságának elvonása és érintkezéseinek megszorítása által hajtatik végre. Ezen büntetés főleg az úgynevezett politikai bűntettekre és vétségekre állapittatik meg; azonban nem annyira kizárólagos, hogy mindazon büntettek, melyek közönségesen politikaiaknak szoktak neveztetni, csakis ezen büntetéssel lennének büntethetők. Vannak a fejedelemgyilkosságon és e bűntett kísérletén kivül is oly úgynevezett politikai büntettek, melyeknek alacsony gonoszsága indokolttá teszi, hogy elkövetői a közönséges bűntettekre megállapított szabadságbűntetéssel bűnhődjenek. Ilyenek a 125. §. 2. és 3. pontjaiban felsorolt merényletek és ezeknek kísérlete, ilyen a 126. §. 3. pontjában meghatározott eset, ha valaki az állam területének idegen uralom alá juttatására czélzó cselekményt merényel, vagy ha valamely felségsértési cselekmény kivitele czéljából, kűlállammal szövetkezik (140. §.). Ide tartoznak a 141. és 142. §§-ban felsorolt büntettek az állam fegyveres ereje ellen; s a 144. és 145. §§-ban meghatározott úgynevezett diplomatiai büntettek. Ezen osztályba tartozik a lázadás, ha ezzel együtt rablás, gyújtogatás s hasonló bűntett követtetett el; ide sorozandó a közhatóság elleni erőszak is (V. fejezet) stb. Indokoltságát nyeri az államfogház, az ezzel büntettetni rendelt cselekmények sajátszerű természetétől, s azon motívumtól, mely a tettest a cselekvésre birta. Tagadhatatlan és a gyakorlati tapasztalás mutatja, hogy a legtöbb esetben nem aljas indokok azok, melyek a politikai bűntett elkövetésére vezettek, s hogy a közmeggyözödés is más szempontból tekinti ezen cselekmények elkövetőinek bűnösségét, mint a magánszemélyek és a vagyon megtámadóit. Bármily nagy, bármily veszélyes legyen az állam elleni támadás vagy izgatás; bármennyire iparkodjék az állam és annak törvényhozása consolidálni a létező alkotmányt s az államszerkezetet; — bármily nagy és mily számos érdekek kívánják ezeknek erős védelmét: a tapasztalás bizonyítja, hogy a közvélemény még sem hajlandó a politikai elégedetleneket, az államrend megtámadóit, a közönséges bűntettesekkel egy sorba sorozni. Ez az oka annak, hogy az újabb büntető törvények csaknem mindenütt a politikai bűntettekre, habár nem is valamennyire, a szabadságbüntetés külön nemét állapították meg. A belga büntető törvénykönyv ily nemű büntetése: a „détention", mely a bűntettekre megállapított többi szabadságbüntetésektöl abban különbözik, hogy az erre itélt egyén fogsága alatt munkára nem kényszeríttethetik. Ez az értelme a törvény 17-ik §-ának, ellentétben ugyanazon törvénykönyv 15-ik §-ával. A 17-ik §. ugyanis így szól: „Les condamnés á la détention seront renfermés dans une des forteresses du royaume, ou dans une maison de reclusion ou de correction designée par un arrété royal.u Nem rendeli tehát e törvény a munkára kényszerítést; míg az ezen szakaszt megelőző szabadságbüntetések, a „travaux forcés" és a „reclusion", az első, mint már elnevezése mutatja, a második pedig a 15-ik §-ban kifejezett világos rendelkezés folytán, az ezekre ítélteknek munkára kényszerítése mellett hajtatnak végre. A „détention" alkalmazásba jön a politikai büntettek és vétségek, továbbá némely hivatali visszaélések és a párviadal eseteiben. A törvényjavaslatot készítő bizottság következőleg indokolta ezen a törvényhozás által is fentartott büntetést: „A letartóztatás (détention) a politikai, a közhivatalnokok s a vallás szolgái által, hivatásuk gyakorlatában elkövetett büntettek büntetésére van rendelve. Nagy különbség választja el a politikai bűntetteket a személyek és a vagyon elleni merényletektől; de habár a sértések e különös neme némely változtatását s enyhítését követeli a közönséges bűntettekre megállapított büntetéseknek, ez nem terjedhet annyira, hogy a büntetés kiveté