Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 1. kötet (1880)

50 I. A btkv. tárgyalása átalánosságban. A halálbüntetés teljes megszüntete'se tekintetében, kevés változást mutatnak tel a legutóbbi időkben hatályba lépett törvények; másrészről azonban sokkal kedvezőbb eredmény állapitható meg azon büntettek száma tekintetében, melyek ezen büntetéssel sújtatnak. Anglia, a német birodalom, Belgium, Olaszország mindinkább kevesebb esetre szoriták a büntetés e nemét, úgy hogy ennek korlátozása a jelenkor törvényhozási irányának kimagasló jellemvonásául tekinthető. Magyarországot illetőleg nem ugyan a törvény, de a gyakorlat hozta létre e korlátozást. Az új bírósági szervezet hatálybalépte óta 1873-ik évi októberig a pesti kir. tábla területén létező törvényszékek, valamint a felsőbb bíróságok, rendes úton nem állapítottak meg más bűntettre halált, mint kizárólag a gyilkosságra. Haláütéletet hoztak: 1. az első folyamodású törvényszékek 25 esetben 2. a kir. tábla által helybenhagyatott a halálitélet 2 » 3. a legfőbb ítélőszék által helybenhagyatott az e. f. törvényszék és a kir. tábla által kimondott halálitélet 2 „ 4. az e. f. törvényszék által megállapított enyhébb büntetés ellenében halálra ítélt a kir. tábla 3 „ 5. a legfőbb ítélőszék helybenhagyta a kir. táblának az e. f. törvényszék ellenében hozott halálitéletét . . • 3 E szerint a meghatározott idő alatt halálitélet hozatott mindössze . 28 esetben. Ezek közül egy sem esik más bűntettre, mint gyilkosságra. Az 1723-ik évi 10. és 11 -ik törvényczikkekben felsorolt számtalan eset közül csak egy van, melyben a törvényszékek gyakorlata a halálbüntetést tettleg alkalmazza. Kivégeztetés mindazonáltal a rendes per útján hozott és halálbüntetést megállapító végérvényes ítéletek eseteiben sem történt; mert ö Felsége mindenik esetben legmagasb kegyelmezési jogánál fogva a halálbüntetést fegyházra változtatta. A törvényjavaslat a hazai bíróságok e gyakorlatát vette alapul. Halálbüntetést csak a 266. §-ban, — „az előre megfontolt szándékkal elkövetett gyilkosság" — és ezen fölül csak a 127. §-ban „a király elleni gyilkossági kísérlet" esetében rendel alkalmaztatni. Ha tehát, az eltörlés elvét illetőleg, szükségesnek látszott az 1843-iki javaslattól eltérni: a halálbüntetéssel büntetendő cselekmények száma tekintetében, a jelen törvényjavaslat, az Európában hatályban levő valamennyi büntető törvény között, azok kivételével, melyek a büntetés e nemét teljesen eltörölték, a legszorosabb határokat vonja. Ezt az imént meghatározott 2 eseten kivül, melyekre e büntetés rendeltetik, különösen igazolja azon nagy fontosságú körülmény, hogy a jelen törvényjavaslat szerint, ellentétben a német birodalom büntető törvénykönyvével, és ellentétben az ausztriai birodalmi tanács képviselőházának bizottsága által 1870-ik évben módosított törvényjavaslat 68-ik §-ának határozatával, a halálbüntetés sem képez absolut büntetést-, hanem a 90. §. második bekezdésének értelmében, az ezen büntetéssel sújtatni rendelt cselekményeknél is érvényesülhetnek a büntetés nemét megváltoztató enyhítő körülmények. E nagy horderejű intézkedés figyelembe vétele kétségtelenül azon meggyőződésre vezet, hogy e kivételes és borzalmas büntetés tekintetében, a javaslat szorosan megtartotta a föltétlen szükségnek óvatos szigorral vont határait. B) Államfogház. A második, gyakorlati fontossága által az elöbbenit is túlszárnyaló kérdését a büntetési rendszernek, a szabadságbüntetések képezik. A legfontosabb kérdés ez azért, mert a legtöbb büntetendő cselekmény ezen büntetés valamelyik nemével büntettetik; s mert kiválólag a szabadságbüntetések azok, a melyek által az állam, a bünhödésen kivül a büntetések egyéb czéljait is leginkább megvalósíthatja. Azon egyszerű igazság, hogy