Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 1. kötet (1880)

44 I. A t-tkv. tárgyalása átalánosságban. mondta: „Mellőztetett a bűntetteknek beosztása államelleni és magán bűntettekre; részint azért, mert e különbségek merőben doctrinalisok és az ily felosztás gyakorlati haszon nélküli; részint pedig azért, mert azon hátránynyal bir, hogy a következetes keresztülvitel végett, rokontermészetű tárgyakat, mint például a hamisítás nemeit, egymástól erőszakosan el kellene szakítani, s egyik felét az állam, másikat pedig a magánosok elleni bűntettek közé sorozni. Ezen beosztás ellen, mindjárt a törvényjavaslat 1836-ik évi szövege első tizennyolez fejezetének megjelenése után felszólalt ABEGG, különösen azon szempontból, hogy a büntető törvénykönyv szerkesztésénél, a tiltott cselekmények sorrendje által, a mennyire lehetséges, azok súlyossági fokozatát is kell a köztudatba átvinni. ABEGG ezen észrevétele igen helyes. A jog csak az államban és az állam által érvényesíthető kellőleg és az által nyerheti hatályát. A jog érvényesítésének föfeltétele tehát az állam. Ezt szem előtt tartva, ebből következik, hogy az államnak a bűnös merényletek elleni oltalmazása képezi azon szükségszerű előzményt, mely az egyesek jogainak oltalmát lehetővé teszi. Az állam elleni merényletek: az egész jogrend, s a lakosok összességének jogbiztositékai ellen irányzott bűnös merényletek; ezeknek megbüntetése, közvetve az összes polgárság mindennemű jogai védelmének föltételét foglalja magában. Ezen meggyőződését a törvényhozónak a büntető törvényben is ki kell fejeznie; kifejezi pedig ezt nemcsak a büntetéseknek a merénylet nagyságához és veszélyességhez mért kiszabása által, hanem az ilynemű bűntetteknek — a szoros értelemben vett közbüntetteknek első helyre sorozása által is. A monarchicus államok úgy, mint a köztársaságok, például az 1871-ik évi zürichi, az 1873-ik évi báseli büntető törvények, a büntettek felsorolását a legnagyobb, vagyis az állam, a canton elleni bűntettekkel kezdik meg. Ezen rendszert követi az 1865. évben közzétett new-yorki büntető törvénykönyv tervezete is, csupán azon különbséggel, hogy a vallás és lelkiismeret elleni büntetendő cselekmények „Crimes against Religion and Conscience" az állam elleni bűntetteket „Treason" megelőzik. Ez volt az elhatározó ok arra nézve, hogy a jelen törvényjavaslat a sorrendnek kiemelt kérdésére nézve, a többi országokban hatályban levő büntető törvénykönyvek rendszeréhez csatlakozott; minek folytán a különös rész I—XIII. fejezetei a közbüntettekröl és vétségekről intézkedő határozványokat tartalmazzák. Ezen intézkedések közé vétettek fel: a választási jog és azon jogok ellen elkövetett sértések is, melyek oly országokban, hol különös chartába, vagy rendszeres okiratba foglaltatvák az alkotmányos jogok, ezek között foglalnak helyet, s mely jogok fontossága és igy azok megsértésének súlya nem tekintethetik csekélyebbnek nálunk sem, hol a nemzet életével egybeforrt ezeréves alkotmány régen kifejtette az egyéni jog garantiai és a közszabadság között létező szoros viszony élénk érzetét. E tekintetben is magasabb politikai szempontok emelkedtek a tisztán systematikai érvek fölé. Az érintett jogok megsértéséről intézkedő fejezeteknek (IX., X. fejezetek) az állam és annak intézménvei elleni büntettek közé fölvétele által ugyanis félreismerhetlenül azon felfogásának ad kifejezést a törvényhozás, hogy e cselekmények által első rendben nem az egyént, hanem az alkotmányt, a közszabadság alapbiztositékát tartja megtámadottnak. Methodica szempontjából ezen beosztás is ki van téve azon ellenvetésnek, hogy különösen a X. fejezetben meghatározott cselekményeknek ide sorozása által, a hivatali büntettek és vétségek két részre szakittatnak; mert az ezen fejezetben meghatározott cselekmények mindegyike által a közhivatalnok megsérti hivatali kötelességét, visszaél az állam és a közhatóság által, meghatározott czélokra s meghatározott korlátok mellett, az ö kezeibe letett hivatali hatalommal vagyis hivatali büntettet illetőleg vétséget követ el. Ezen ellenvetés nem is czáfolható meg, csupán nyomatéka ellensúlyozható a fentebb kiemelt tekintet által. A törvényjavaslatban elfogadott beosztás ugyanis azon fölénynyel