Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 1. kötet (1880)

i. Ministeri indokok. — 4. A hármas felosztás. — A beosztás. 45 bir, hogy a kérdéses cselekmények elkövetése által az állam első rendben Önmagát nyilvánítja megtámadottnak, s köztudatra juttatja azon különös fontosságot, melylyel a személyes szabadság, a házjog és a levéltitok megoltalmazása, az egész társadalom érdekében bir. Ezen meggyőződésnek kifejezése minden jogszerű módon és így a büntető törvénynek beosztása által is emeli a személyes szabadság nyomatékát, a minek azon közvetett hasznos eredménye is van, hogy hatályos erkölcsi erőt képez, a közhivatalnok indulatának és hatalmaskodási ösztönének féken tartására. Sok oly ember van, a ki nem irtózik a féktelen szenvedély Ösztönének szabad kitörést engedni, noha tudja, hogy az által megsérti a törvényt; de hazáját és annak alkotmányát szeretvén, ehez kegyelettel ragaszkodván: visszariad oly cselekmény elkövetésétől, mely által az alkotmány sértetik meg. A személyes szabadságnak, s a X. fejezetben tárgyalt jogoknak az alkotmányos jogokkal egy vonalba helyezése által tehát e jogok nagy jelentősége kiválólag fejeztetik ki, s e kifejezés által azok védelme, a büntetési sanctio hatálvát fölülmúló erkölcsi erőt nyer. Ezen szempont nyomatékosabbnak látszott, mint a hivatali bűntettekről és vétségekről rendelkező fejezet egységének fentartása. Ezen szempont uralkodott a belga törvénykönyv beosztásánál is, mely szerint az állam bel- és kűlbiztonságát megtámadó büntettek után, ezen három fejezet következik: „A politikai jogok gyakorlatára vonatkozó törvényszegések." — „A vallás szabad gyakorlatára vonatkozó törvényszegések." — „Az alkotmány által biztosított jogoknak a közhivatalnok általi megtámadásáról." A németországi büntető törvénykönyv csupán az állampolgári jogok gyakorlatára vonatkozó jogok elleni bűntetteknek és vétségeknek jelöl ki helyet a közbüntettek között, mindazonáltal a jelen törvényjavaslat IX. és X. fejezeteiben meghatározott cselekményeknek a választási jog megsértésével egy osztályba sorozása, ugyanazon eszme következetes kifejtésének mutatkozik, melyet maga a németországi büntető törvénvkönvv is helyesnek ismert el. A theoriának egyik folytonos követelménye, hogy a csalárd, vagy vétkes gondatlanságból származó bukás, a közveszélyü büntettek és vétségek közé soroztassék. Ezen követelés azzal indokoltatik, hogy a bukás káros hatása túlterjed az általa közvetlenül érintett hitelezők körén, s maguk a hitelezők hitelének megrenditése által, az ezekkel üzleti összeköttetésben levő határozatlan számú személyek vagyoni állapotát is megrendíti. Ez kétségtelen, de e jelenség, e következmény a vagyon ellen irányzott minden bűntettnél előfordulhat: miért is a theoria ezen követelménye nem nyert hatálytatörvénykönyvekben. A jelen törvénvjavaslat, követve a legtöbb büntető törvény példáját, a csalárd úgy, mint a vétkes bukást a vagyon elleni büntettek közé, közvetlenül a csalás és a hamisítások után sorozta. A hamisítás, ha az osztályozás indokául nem a bűntett elkövetésének módja, hanem a czél vétetik, mely a hamisítvány által elérni szándékoltatik, azon soknemü czélok szerint, melyekre a hamisítás irányozva lehet, sőt maga a hamisított tárgy misége és minősége szerint is, többnemü büntetendő cselekmények sorozata alá foglalható. Ha csupán az okirat, vagy a mi tágabb értelmű, az okmányhamisitás vétetik szemügyre: például az anyakönyv meghamisítása által, rendszerint a családi állás ellen követtetik el bűntett: míg a közokirat meghamisítása által első rendben az állam intézményeiben helyezett hitel támadtatik meg. Rendszeresség szempontjából tehát, a hamisítás mint eszköz, mint módozat által elkövetett büntettek, tárgyaik szerint volnának elkülönitendök. A törvényjavaslat kivéve a pénzhamisítást, s a választási jog kijátszását tárgyazó hamisításokat, a többieknél a büntetendő cselekmény elkövetésének módját vette a cselekmény osztályozásának alapjául : nagyon természetes, hogy az ebből származható veszélyek ellen szem előtt tartotta az eszményi bűnhalmazatra nézve megállapított szabályt. (94. §.) Ezen beosztást gyakorlati