Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 1. kötet (1880)

34 I. A btkv. tárgyalása átalánosságban. illetőleg a közös fogságra ite'lt, de szabadságbüntetését magánfogházban kiálló egyén büntetése tartamának leszállítása iránt, de ezen törvény a büntetés mikénti végrehajtásával nem foglalkozik. A. felhozott indokok és példák eléggé igazolandják a börtönrendszer jelentéktelenebb részleteinek kihagyását a jelen törvényjavaslatból. A parlamenti rendszer, a ministeri felelősség egyébiránt teljes biztosítékot nyújtanak arra nézve, hogy a törvény rendeletei s azok végrehajtásának módozatai összhangzásban tartassanak. A rendelet mindenik intézkedése, s a gyakorlati alkalmazás a törvényhozás ellenőrzése alatt állanak; azon okok tehát, melyek 1843-ban a legcsekélyebb részletekre kiterjedő törvényhozási intézkedést javasolták, ma nem forognak fenn. Ma követhetjük a többi müveit állam példáját ebben is, mely példák mind elméleti, mind pedig gyakorlati szempontból csakis helyeselhetök. A bűnvádi eljárást sem tartalmazza a jelen törvényjavaslat. Ezen tárgy külön törvénynek van fentartva, s mindenütt külön törvényt képez. Köztudomású dolog, hogy még BITTÓ ISTVÁN igazságügyminister terjesztett elő egy törvényjavaslatot, a bűnvádi eljárás ideiglenes szabályozása tárgyában, melyet az utolsóelőtti országgyűlés által kiküldött jogügyi bizottság kielégítőnek tartván, némely módosítással elfogadás végett ajánlott a képviselőháznak. Az akkor fenforgott viszonyok következtében a törvényjavaslat további tárgyalása fennakadt, rendelkezései azonban mint „gyakorlat" a pesti kir. táblának csaknem egész területén hatályban vannak. A mult országgyűlés kezdetén az előbbi igazságügyminister, a törvényszékek elnökeinek és a kir. ügyészeknek helyeslő véleménye folytán, az eljárás legfontosabb kérdéseinek ideiglenes szabályozása végett, az előbbi országgyűlés bizottsága által megállapított szövegben ismét elöterjeszté ezen törvényjavaslatot, s a képviselőház ismét külön bizottságot küldött ki annak megbirálására és az a fölötti véleményadásra. A bizottság albizottságot választván, ez a törvényjavaslatnak kiegészítését még öt, határozottan megjelölt fejezettel tartván szükségesnek; az igazságügyminister ezen kívánatnak is eleget tett, sőt az új fejezetek és a törvényjavaslat többi része közötti arány helyreállítása végett az egész javaslatot újra átdolgoztatá, úgy, hogy a 122 §-ból állott elöbbeni törvényjavaslat 294 §-ra növekedett és igy igen kevés intézkedés hiányzott arra nézve, hogy az teljesnek mondathassék. Az albizottság tárgyalni kezdvén a javaslatot, némely tagjának más bizottságokban elfoglaltsága, később az országgyűlés elnapolása miatt félbeszakitá munkálatát; az országgyűlés isméti összejövetelekor azonban márkészen lévén a büntető törvénykönyvről szóló törvényjavaslat, és igy az eljárási szabályoknak az alaki törvénynyel összeegyeztetése szükségessé válván: nem tartatott többé czélszerünek, hogy oly nagy terjedelmű törvényjavaslatnak végigtárgyalására fordittassék az idő és a munka, mely javaslat az anyagi törvénykönyv létrejötte esetén, különben is megváltoztatandó és kiegészítendő lesz. A szükséges intézkedések ez irányban is meg vannak téve, s az igazságügyminister azon reményt táplálja, hogy a jelen országgyűlés áldásos és polgárosító alkotásai közé a bűnvádi eljárásról szóló törvényt is sorolhatandja. Sajtó utján elkövetett bűntettek és vétségek; a felelősség kérdése. A jelen törvényjavaslat tárgyaira vonatkozólag, megállapítást kívánt még azon kérdés is: vájjon a sajtó utján elkövetett bűntettekről és vétségekről e törvényjavaslatba foglaltassanak-e az intézkedések ? vagy pedig külön törvény általi szabályozásnak tartassanak fenn azok, valamint a felelősség fokozatait tartalmazó határozványok ? A kérdés, mint tudva van, nagy mérvben foglalkoztatja az érdekelt köröket és a tudósokat. E kiváló érdek teljesen indokolt, ha kellőleg méltányoltatik a jogi szempont és ezzel együtt a sajtónak politikai és társadalmi hatása : s méltányoltatnak azon föltételek is, melyek arra nézve szükségesek, hogy hivatásának megfelelhessen. Ismeretes dolog, hogy a német journalisták első gyűlése, a sajtó jogi helyzetének föltételéül állította: az átalános büntető törvényeknek és jogelveknek ("például