Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 1. kötet (1880)

i. Ministeri indokok. — 3. A törvényjavaslat tartalma. 35 a felelősségre vonatkozólag) alkalmazását a sajtóra is, minden külön törvény kizárásával. Ismeretes az is, hogy ezen határozat folytán, a harmadik német jogászgyülés állandó bizottsága a következő kérdéseket tűzte ki véleményezés és határozat tárgyául: követeli-e a sajtó szükséges függetlensége, s megengedi-e a közbiztonság iránti tekintet, hogy a sajtó utján elkövetett büntetendő cselekményekre kivétel nélkül az átalános büntető törvények és a büntetőjog elvei alkalmaztassanak? vagy pedig szükséges-e, hogy bizonyos főpontokra nézve kivételek állapittassanak meg? s melyek azok? mely kivételek követeltetnek a szükséges szabadság érdekében és engedtethetnek meg a közbiztonság veszélyeztetése nélkül ? és mely kivételek szükségesek a közbiztonság érdekében ? A kérdés központját különösen a felbujtás, s a bünrészesség eseteire fennálló átalános szabályok képezik, mely tekintetben a jelenleg fennálló német büntető törvénykönyv hatályba lépte előtti német büntető törvénykönyvek és sajtótörvények, szigorú, a sajtószabadságot veszélyeztető rendszert követtek. Nem tartozván ezen keretbe a kérdés taglalása, csupán két törvényhozási munkálat történetéből emeltetnek ki az e tárgyat érintő legfőbb mozzanatok. A belga büntető törvénykönyv iránti javaslat megállapításánál, a javaslat szerkesztői és maga a kormány is, azon nézetben voltak, hogy a büntetendő cselekmények természetére és azok büntetésére nézve nem tévén különbséget, akár sajtó utján, akár más módon követtessenek el azok: a vélemény nyilvános kifejezése által elkövethető büntetendő cselekmények közé, mindenütt fölvétetett azoknak sajtó utjáni elkövetése is. Ezen elvi megállapítás szerint szövegeztettek a bünszerzésre, a complicitásra, a felhívásra vonatkozó rendelkezések, s az 183l-ik évi decr. 1., 5., 10., 14., az 1847-iki törvény 1., 2. és 3. és az 1852-ik évi törvény 1. és 2-ik czikkei némi módosítás után befoglaltattak a büntető törvénykönyvbe. „Les délits de la presse ne sont en définitive que des délits ordinaires commis par la voie de la presse." Ez volt a bizottság átalános véleménye. A javaslatnak a sajtóra vonatkozó több intézkedése keresztülment már a törvényhozás mindkét kamrájának tárgyalásain, s az elv mindenütt érintetlenül hagyatott mindaddig, mig „a nyilvános felhívás valamely bűntett vagy vétség elkövetésére" czímű fejezet nem került a képviselőház tárgyalása elé. E fejezetnél indítványozta a képviselőház bizottsága a javaslat 377., 378. és 380. czikkeinek mellőzését, és az 1831-ik évi sajtótörvénynek fentartását, s ezzel összefüggésben egyszersmind a sajtó utján elkövetett büntetendő cselekményekre vonatkozó, s már azelőtt elfogadott czikkeknek megváltoztatását, illetőleg a sajtó utján elkövetett büntetendő cselekmények fölötti rendelkezéseknek kihagyását a büntető törvénykönyvből. Ezen nézethez járult TESCH igazságügyminister is azon okból, mert mint ezt a képviselők kamarájának az 1859-ik évi márczius hó 1-sö napján tartott ülésében kifejezte: „a tárgy, egy politikai kérdés magaslatára emeltetett, s a bizottság azt gondolta, és a kormány is csatlakozott a bizottság ezen nézetéhez, hogy a viták valóságos jellemének megtartása végett s hogy a büntető törvénykönyv fölötti discussiókra ne nehezedjék a politikai elfogultságok súlya, tanácsosabb lesz, fenntartani a jelen helyzetet (az i83i-iki sajtótörvényt). A bizottságnak véleménye a kormány hozzájárulása folytán, a kamara által is elfogadtatott; s ennek következtében, elejtetvén a törvényjavaslat 377., 378., 380. czikkei, egyszersmind elhatároztatott, a sajtó utján elkövetett büntetendő cselekményekre vonatkozó, már ezelőtt elfogadva lett intézkedéseknek kitörlése a törvényjavaslatból. Teljes joggal tartatik meglepőnek, hogy a kamara ezen határozata folytán eszközlött átvizsgálás folyamában, a bizottság által kitörűltettek ugyan a sajtó útján elkövetett büntetendő cselekményeket illető intézkedések, azonban mégis fenhagyatott s törvénvnyé vált a G6-ik czikknek negyedik pontja, mely igy szól: „Mint a bűntett vagy vétség szerzői büntettetnek stb., azok, kik nyilvános gyülekezeteken vagy közhelyeken tartott beszédek, kifüggesztett falragaszok, nyomtatott vagy nem nyomtatott iratok által, egyenes 5*