Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 1. kötet (1880)

IV. A BÜNTETŐ TÖRVÉNYKÖNYV JAVASLATÁNAK TÁRGYALÁSA ÁTALÁNOSSÁGBAN. I. II risteri indokok a bűntetőtöpvénykönyv javaslatáról átalánosságban. I. Bevezetés. A jelen törvényjavaslat előterjesztése, a szükség szempontjából nem kivan indokolást. Már az 179°/i-ik évi országgyűlés felismerte a büntető törvénykönyvnek mulhatlan szükségét, s azóta három külön országos választmány, három külön javaslatot terjesztett az országgyűlés elé. Ezek között az első, nagy tudósunk SZALAY LÁSZLÓ véleménye szerint is, mind közjogi, mind pedig a rendszer tekintetében, nevezetes előnyökkel, s a mult század vége felé hazánkban is elterjedt humanisticus iránynak jellegével birt: az utolsó pedig az 1843. évi „Magyar büntető törvény könyvi javaslat" mindig büszke emlékéül maradand fenn azon bámulatos haladásnak, melyet hazánk az 1827-ik évi javaslat óta, a nyugati civilisatio vívmányainak, a jogrend és a humanismus követelményeinek felismerésében s a tudomány megállapításainak, a fenforgó viszonyokkal való kiegyeztetésében tett. Ha mindazonáltal annak ellenére, hogy már több mint 80 év előtt éreztetett a szükség, s a hiány pótlására oly régen tétettek meg a lépések, sőt elkészíttettek a munkálatok is, Magyarországnak mai napig sincs büntető törvénykönyve; ha nemcsak azon kérdés: hogy mely büntetéssel büntetendő bizonyos bűntett? — hanem az annál is sokkal fontosabbak, azok t. i. 1) hogy mely cselekmények, illetőleg mulasztások képeznek büntetendő cselekményt a criminalis törvények értelmében? 2) melyek mindenik ily cselekmény tényező elemei, a melyeknek létezése nélkül vagy épen nem, vagy egy bizonyos határozott bűntettről nem lehet szó? ha mindezen, az állam és a polgárok biztonságát, s az utóbbiak szabadságát, becsületét és vagyonát a legmélyebben érintő kérdések fölötti határozat még ma is legnagyobb részben a biró belátására, a homályos analógiára s nem biztos gyakorlatra van utasítva: ily helyzetben a jelen törvényjavaslat előterjesztése, kétségtelenül, a legsürgősebb szükségben találja igazolását. Ehhez járul még, hogy nemcsak a magyar állam, vagyis a magyar koronához mint államjogi egységhez tartozó országok területén, hanem a szorosan vett Magyarország, sőt a katonai határőrvidék visszakeblezése óta, egy és ugyanazon megye területén is különböző büntető törvények vannak hatályban; a mit, eltekintve a jogbiztonságnak lényeges szempontjától, a büntető törvénykönyvnek élesen kifejezett közjogi jellegénél és a közjoggal szoros összefüggésénél fogva sem lehet továbbra fentartani. A kormány mélyen érezte a büntető törvénykönyv hiányát, s az ebből származó bonyodalmak súlyát, és nem is téveszté szem elöl azon feladatát, azon kötelességét, hogy a miudinkább nagyobb mérvekben, s határozottabb alakot öltött tényekben nyilvánuló követelménynek a törvényjavaslat mielőbbi előterjesztése által megfelelni törekedjék. Még