Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 1. kötet (1880)

240 II. A btkv. tárgyalása részleteiben. és mégis szándékos emberölés között azon elválasztó határvonal, melyen innen halálos, túl rajta pedig fegyházi büntetésnek van helye ? miben keresendő a garantia arra nézve, hogy a leggyakorlottabb bíró is Össze nem fogja téveszteni az ily kétes eseteket s halált mond ott, hol enyhébb büntetéssel is beérhetné, vagy megfordítva ? Valóban helyesen jegyzé meg Némethon egyik leghíresebb jogtudósa, hogy ez irányban mindig a csalódás veszélyeinek vannak a birák kitéve; mert hiszen, ugy mond, ha tapasztalás szerint, gyakran még a fényképész képei közül is egymástól eltérő vonásokkal kerülnek ki ugyanazon, pedig a ragyogó nap világosságterjesztö fénysugarai által rükörsimaságú tiszta lemezekre szegzett alakok, mennyivel lehetőbb, hogy a legfigyelmesebb bíró érzékeit is tévútra vezetik az olyatén hamis képek, melyeket az emberi számító gonoszság, mesterségesen beburkolva igyekszik ítélő bírája lelki szemei elé vetni! Nem valószinü-e tehát, a mit épen állítok, hogy t. i. az ilyetén, majd mindenkor kéteseknek mutatkozandó eseteknél a lelkiismeretes bíró a halálos büntetést mentől ritkábban fogja alkalmazni, a mi szerintem egy okkal több arra, hogy azt bízvást eltörölhessük. így áll a dolog a bírákra nézve, de menjünk tovább és lássuk, hogy mennyiben lehet azt reményleni, a mi pedig egyedüli intentiója lehet a törvényhozásnak a halálos büntetés opportunitásból való fentartásánál, hogy ez által apadni fognak a szándékos gyilkosságok esetei, mert hiszen e tekintetben figyelembe ma már csak ezek vehetők, minden más bűntett ki lévén a halálos büntetés alól véve. És e kérdésnél is az a véleményem, hogy ha a halálos büntetést, mint a gyilkolási esetek ellenében sikerrel használni vélt elrettentő eszközt akarjuk fentartani, teljesen feleslegest cselekszünk. Mert vegyük gyakorlatilag a dolgot; ha egy elvetemedett gonosztevő gyilkolási szándékot forral agyában, első gondolata bizonyosan nem az, hogy minő büntetés fogja érhetni, hanem tapasztalat szerint első vonalban azzal foglalkozik, hogy miként hajtsa végre szándékát, úgy hogy tetten ne kapassék; azután azon fog az esze járni, hogy mi módon titkolhassa el kárhozatos cselekedetét; végre arra gondoland, hogy mi eszközök által akadályoztassa meg annak felfedezését. Ha ezek mellett, vagy ezek után csakugyan eszébe jutott az is, hogy öt legrosszabb esetben valamiféle büntetés is utói fogja még érhetni; az, hogy esetleg még ki is végeztethessék, alig fogja ma már nyugtalanítani, mert hiszen bizonyára nem marad titok az ilyen megátalkodott combináló gonosztevő előtt, hogy jelenleg csak akkor ítéltethetik halálra, ha a szántszándékosság napfény tisztasággal be lesz ellene bizonyítva, a mi pedig legtöbb esetben majdnem a lehetetlenségek sorába tartozik ; továbbá meg fogja azt is kétségtelenül tudni, hogy még ha kiviláglanék is a szándékosság ellene, jogosulva van a biró öt felmenteni a halálos büntetés álól; bizik tehát a biró humanitásában, illetőleg határozatlanságában; végre pedig, melyik gonosztevő az, ki a fejedelemnek megkegyelmezési jogát szem elöl tévesztené! Ha tehát mind ez eként áll, ha igaz. mit pedig több külföldi jogtudós is állit, hogy az a törvényben felállított megkülönböztetés az eltökélt gyilkosság és szándékos emberölés között könnyen fogalomzavart okozhat, s csak a birák állását nehezíti, de magát a criminalis praxist és a criminalistákat zavarba hozhatja; ha továbbá igaz, hogy a különben is már minimumra reducált halálos büntetés mint elrettentő eszköz elveszté régibb erejét: valóban kár azt csak egy óráig is még fentartani, mert hiszen különben nem az elrettentés theoriája az, melyet e törvénykönyv elfogadott; és valóban, helyesen, mert rég kiderité már a tudomány és tapasztalás annak problematicus, mereven tehát nem alkalmazható voltát. Mert hiszen minő statistikai adatok mutattatnak fel arra nézve, hogy a halálos büntetés több, avagy bár csak egy embert is visszariasztott volna valamely az alá tartozó bűntettől; lehet-e határozottan állítani, hogy ez vagy amaz ember csak azért nem ölt vagy nem gyilkolt, mert fél, hogy halállal büntettethetik? bizonyára nem, mig ellenben az